Amerikai kutatók hét olyan, gyermekkorban megszerzett tapasztalatra hívják fel a figyelmet, amely nagyban hozzájárul, hogy a gyerekekből boldog felnőttek váljanak. Robyn Welling írása.
Az amerikai JAMA gyermekgyógyászati folyóiratban nemrég közzétett tanulmány hét olyan gyermekkori tapasztalatot jelöl meg, amely segíthet a felnőttkori depresszió elkerülésében. Ezek a pozitív tényezők még olyanoknál is szerepet játszottak, akik gyerekkorukban súlyos traumát, például fizikai, érzelmi bántalmazást vagy elhanyagolást, szexuális bántalmazást szenvedtek el, valamint diszfunkcionális családban nőttek fel (például elvált, kábítószer-fogyasztó vagy bebörtönzött vagy szülők).
A baltimore-i Johns Hopkins Egyetemen Christina Bethell vezetésével végzett kutatás kimutatta, hogy azok a felnőttek, akik gyerekkorukban szociális és érzelmi támogatást kaptak a családjuktól, a barátaiktól és a közösségtől, 72 százalékkal kisebb eséllyel szenvednek depresszióban vagy egyéb mentális betegségben.
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy bizonyos gyermekkori tapasztalatok segíthetik gyermekeinket abban, hogy boldogabb felnőtté váljanak. A kutatásban résztvevők tehát a következő hét pozitív tapasztalatról számoltak be:
1. Beszélhettek a családjukkal az érzéseikről.
Fontos, hogy sose akadályozzuk meg a gyermekeinket abban, hogy a bonyolult érzelmeikről beszéljenek, hanem inkább segítsük őket abban, hogy minél jobban tudják kifejezni az érzéseiket.
2. A családjuk nehéz időkben is mellettük állt.
Kapjanak biztatást és feltétel nélküli szeretetet, és ne szégyenítsük meg őket, ha valami nem sikerül.
3. Hagyományos közösségi programokban vettek részt.
Tevékenykedjenek jótékonysági akciókon, közös főzéseken, induljanak versenyeken, maratonon rokonokkal, barátokkal vagy szomszédokkal. Mindez nemcsak szórakoztató, hanem hasznos is a mentális egészség szempontjából.
4. A középiskolában átélték az összetartozás érzését.
A szülők ebben úgy tudnak segíteni, ha arra bátorítják a gyerekeiket, hogy önmaguk legyenek, és találják meg azt a tevékenységet, amit igazán szeretnek (sport, társadalmi vagy iskolai klubok).
5. Érezték a barátaik támogatását.
Szülőként nemigen tudjuk ezt irányítani, viszont már kezdettől példát mutathatunk abban, hogyan legyünk jó barátok, és hogyan osszuk meg egymással az érzéseinket.
6. Legalább két olyan felnőtt volt körülöttük a szülőkön kívül, aki valódi érdeklődést mutatott irántuk.
A közeli rokonok és családi barátok megkönnyíthetik mind a szülők, mind a gyerekek életét. Ha nincsenek ilyen kedves emberek a közelben, pozitív kapcsolatokat alakíthatunk ki a kedvenc tanárokkal, könyvtárosokkal vagy edzőkkel is.
7. Biztonságban érezték magukat egy felnőtt védőszárnyai alatt.
Ez ugyan magától értetődőnek tűnik, még sincs meg mindenkinek ez a kiváltsága. Itt nemcsak a biztonságos környezet a kulcs, hanem az is, hogy a gyerek ennek mindig tudatában legyen. Egy másik, a Brigham Young Egyetemen készült tanulmány alátámasztja ezeket az eredményeket. Az online felmérések felhasználásával Ali Crandall professzor és társzerzői felfedezték, hogy a pozitív gyermekkori tapasztalatok ‒ pl. a jó szomszédok, a rendszeres étkezés vagy a biztonságot adó gondozó ‒ hatástalanítani tudják a rossz gyermekkori tapasztalatok káros egészségügyi hatásait.
A mindennapi nyomás alatt, hogy gyermekeink egészségét megőrizzük, tanulásra buzdítsuk őket, megőrizzük az online biztonságukat, könnyen szem elől tévesztjük a legfontosabbat: azt, hogy elősegítsük felnőttkori boldogságukat.
(NR fordítása)
