Egy amerikai felmérés kiderítette, hogy a gyerekek 70 százaléka túlterhelt, szorongó és szomorú a járvány miatt. Az alacsony keresetű szülők gyerekei kétszer olyan gyakran számolnak be ezekről az érzésekről, mint a minimum középszintű bevétellel rendelkező családokban élők. Ez annak a jele, hogy az alacsonyabb társadalmi-gazdasági helyzetű szülőket erősebben sújtja a pandémia. Ana Connery írása.
A Parents Together egyesület felmérést végzett 500 szülő és gyerek részvételével a járvány gyerekekre gyakorolt mentális hatásairól. Ebben nyílt kérdésekre többféle választ lehetett adni, amelyekből pontosan kideríthető volt, hogy mi jár a gyerekek fejében.
Arra a kérdésre, hogy mi aggasztja őket leginkább, a járványt említették. Legfőbb félelmük, hogy a szüleik megbetegedhetnek, vagy nem tudják őket eltartani. „Utoljára pár napja éreztem félelmet, az a rémálmom volt, hogy az apukám megbetegedett” – írta egy nyolcéves fiú. Ötéves gyerekek hasonló gondokról számolnak be. „Attól féltem, hogy elveszítjük a házunkat, és nem lesz hol laknunk” – közölte egyikük.
A barátokat és a családot is nagyon hiányolják. „Utoljára akkor voltam boldog, amikor úgy mehettem a nagypapámhoz, hogy nem kellett attól rettegnem, hogy ráragasztom a vírust és megölöm vele” – írta egy tizenöt éves gyerek. A nagyszülőkön és a kiterjedt családon kívül a szűkebb családért is aggódnak: „Féltem az anyukámat, hogy elkapja a covidot és nem gyógyul meg. Akkor voltam boldog utoljára, amikor az anyukám egészséges volt, és megölelhettem és játszhattam vele”.
Gyerekek milliói egyértelműen azt üzenik, hogy nincsenek jól. Válsággal kell szembenézniük az biztonságuk, a tanuláshoz való joguk, a mentális egészségük terén.
És ha a gyerekek nincsenek jól, hogy lennének jól a szülők? A vizsgált szülőknek majdnem a fele kifejezte a gyerekei mentális egészsége miatti aggodalmát. 30 százalékuknak gondot jelent, hogy tud-e elég ennivalót adni majd a gyerekeinek. Azzal kapcsolatban, hogy mennyire bíznak az iskolák biztonságos újranyitásában, kevesebb mint 5 százalék érezte úgy, hogy az iskolák „nagyon felkészültek”.
A gyermekeiért aggódó szülőnek magán is fel kell ismernie az aggasztó jeleket. Ezek függenek az életkortól meg attól is, hogy normál körülmények között mennyire képes valaki a stressz leküzdésére.
Bármennyire is oda kell figyelnünk a gyermekekre, ugyanolyan fontos, hogy magunkkal is törődjünk. Társalogjunk FaceTime-on a barátainkkal, pihenjünk, kiránduljunk, tartsuk rendben magunkat és a környezetünket. Ezer mód van rá, hogy teli tankkal menjen a motor. És minél inkább törődünk magunkkal, annál jobban tudunk gondoskodni a gyermekeinkről.
(NR fordítása)
