Érthető, ha versenyszellem fűti a gyerekeinket, elvégre kiskoruktól fogva arra biztatjuk őket, hogy érjenek el valamit. Az sem meglepő, ha az ilyen szellemben nevelt gyermek ezek után mindig győzni akar, vagy „győztesnek” akarja érezni magát. Az egészséges versenyszellem kialakulása mellett persze legalább ennyire fontos, hogy a szolidaritást és az empátiát erősítsük bennük. A ParentsTogether újságírója egy olyan képesség elsajátításának a jelentőségére hívja fel a figyelmet, amelynek hiánya nagymértékben megkeserítheti a gyermekek életét. Ana Connery írása.
A gyereknek meg kell tanítani, hogy nem győzhet mindig. Meg kell értetni vele, hogy nem lehet nyertes minden helyzetben, és ezért meg kell tanulnia méltósággal veszíteni. Ha ezt a képességet nem sikerül elsajátítania, akkor később sokkal nehezebben fogja átvészelni az életében elkerülhetetlenül előforduló hullámvölgyeket.
Azok a gyerekek, akik megtanulnak méltósággal veszíteni, könnyebben boldogulnak társaságban, a nyaralásokon vagy éppen a játszótéren. Hosszú távon pedig, a későbbi életükben jobban viselik a kudarcokat, legyen szó egy gyengébb sportteljesítményről, egy sikertelen felvételi vizsgáról vagy egy elmaradt munkahelyi előléptetésről.
Íme néhány jó tanács, hogyan tanítsuk meg a gyermekeinket arra, hogy méltóságteljesen tudjanak veszíteni.
Helyezd át a hangsúlyt!
Az esetleges győzelem vagy vereség emlegetése helyett inkább arra biztassuk őket, hogy mindig tegyenek meg minden tőlük telhetőt, és közben érezzék minél jobban magukat. Mi, felnőttek már tudjuk, hogy nem mindig az ügyesség számít, olykor kell egy kis szerencse is. Ráadásul mindig lehet fejlődni, még a győztesnek is! A gyerekek ezt nehezen értik meg, főleg a kisebbek, de ha kicsi koruktól arra tanítjuk őket, hogy az igyekezet számít, akkor egészségesebben fognak viszonyulni a versengéshez.
Ha csak a játszmák végkimenetelére összpontosítanak, az káros önmeghatározáshoz vezethet. Például ha az az önképük, hogy ők a „legjobb focisták”, akkor egy vereség komolyan megrendítheti az önértékelésüket. Ha viszont úgy gondolnak magukra, mint akik az edzéseken keményen dolgoznak és együttműködnek a csapattársaikkal, az olyan pozitív tulajdonság, amit nem kezdhet ki egy vereség a meccs végén.
Légy jó vesztes!
Mivel a szülő a gyerek legfőbb szerepmodellje, ha te kétségbeesel a vereség miatt, akkor ő is minden bizonnyal így fog reagálni. Akár az udvaron kosarazol, akár az óvodásoddal mászókázol, próbáld fegyelmezni magad!
Hagyd nyerni ‒ de ne mindig!
Egy csöpp lemondás lehetővé teszi számodra, hogy jó példát mutass a gyermekednek arról, hogyan lehet méltóságteljesen veszíteni. De ne hagyd mindig nyerni! Ha ő veszít, akkor meg tudod mutatni neki, hogy a győztes nem kárörvendezik, ő pedig biztonságos környezetben gyakorolhatja, milyen veszíteni. Ha kiborítja, hogy alul maradt, fogj kezet vele, ahogy a sporteseményeken szokás.
Bánjunk csínján az elsőbbséggel!
Ha vacsora után ő kap először édességet, vagy ő választhatja ki az esti filmet, attól győztesnek tekinti magát, főleg ha a kisebb gyerekről van szó. Ha ebből nem csinálunk rendszert, azzal elkerülhetjük, hogy oly mértékben hozzászokjon az elsőbbséghez, hogy már el is várja, és megakadályozzuk, hogy idővel az a téves elképzelés alakuljon ki benne, hogy joga van mindenkit megelőzni. Ha a gyerek mindig a sor elejére áll az iskolai ebédnél és elsőnek akar mindent megkapni, szóljunk neki, hogy gondoljon bele, mit éreznek a többiek, amikor megváratja (sőt, akár félre is löki) őket. Ha mások érzéseire gondol, rájön, hogy nemcsak az ő érzései számítanak.
Adjunk a kezébe a sportszerű viselkedésről szóló könyveket!
A gyerek lásson rossz veszteseket, hogy lássa, milyen az, ha ő is úgy viselkedik. A sportszerűségről szóló könyvekben ilyen történeteket is olvashat. Ezek az olvasmányélmények lehetőséget teremtenek arra, hogy a sportszerűség fontosságáról beszélgessünk. A szereplők érzéseit taglalva elgondolkozhat azon, mit éreznek a többiek és mit érez ő, főleg a győzelem és a vereség tekintetében. Azt is megtanulja, hogy az a legfontosabb, hogy örömét lelje a sportban.
Ha a gyermeket nagyon feldúlja a vereség, elemezzük ki!
Először is tisztázzuk, hogy azért veszített-e, mert többet kellett volna gyakorolnia, vagy csak a véletlenen múlt. Ha az előbbi miatt, akkor ajánljuk fel a segítségünket a felkészülésben, és magyarázzuk el neki, hogy nem szégyen azon dolgozni, hogy legközelebb jobb legyen.
Ahogy a győzelemnek, a vereségnek is több oka lehet. A vereség okainak a megértése és a reménybeli siker érdekében döntő fontosságú, hogy megtanuljuk, hogyan nyerjünk ‒ vagy veszítsünk ‒ méltósággal.
(NR fordítása)
Címoldali kép: https://parents-together.org/
