A koronavírus-járvány alatt számos családnak kellett szembenéznie a halál, a veszteség és a gyász fájdalmával. Szülőként különösen nagy kihívást és felelősséget jelent, hogy miként dolgozzuk fel ezeket az élethelyzeteket gyermekeinkkel. Hogyan beszélgessünk a halálról? Hogyan viselkedjünk? Mivel könnyíthetjük meg gyermekeink számára ezt az időszakot? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Sz. Látó Judit gyásztanácsadóval.
Családtagjaink, barátaink, ismerőseink halálának feldolgozása életkortól függetlenül nagyon nehéz folyamat, legyen szó akár egy hosszú betegség vagy egy hirtelen baleset okozta halálesetről. Ahogy a felnőttek, a gyerekek is nagyon sokféleképpen, teljesen egyéni módokon élik meg a gyász folyamatát, ezért a szakértő mindenekelőtt az egyéni odafigyelés és támogatás fontosságára hívja fel a figyelmet. De mit is jelent ez pontosan?
Nevezd nevén a dolgot!
Szülőként talán az egyik legnehezebb feladat elmagyarázni egy kisgyereknek, hogy mit is jelent a halál. Sz. Látó Judit azt tanácsolja, hogy mindenképp legyünk tekintettel a gyerek életkorára, de csak az igazat mondjuk neki. Nevén kell nevezni a dolgokat, ki kell mondani a halál szót, tisztázni, hogy mit jelent és hogy milyen változásokat hoz a hétköznapokban. A gyásztanácsadó szerint fontos, hogy ne „ködösítsünk”:
Ami kerülendő egy kisgyereknél az az »elment« és az »elaludt« fogalmak. Ezeket nem szabad alkalmazni, mert a gyerek esetleg elkezd majd félni az alvástól, vagy ha valaki a későbbiekben elmegy egy rövid időre, azt majd úgy éli meg, hogy soha nem jön vissza.
Legyél jelen! Beszélgess, kérdezz!
Akár kisgyerekről, akár kamaszról van szó, nagyon fontos, hogy éreztessük vele: számíthat ránk, jelen vagyunk, és hogy lehet beszélgetni érzésekről, halálról és gyászról. Sz. Látó Judit szerint:
Nem kell többet mondani, mint amennyit a gyerek elbír. Inkább kérdezzük meg tőle, hogy ő mit gondol erről, hogy érzi magát. Hadd érezze, hogy lehet a halálról és a veszteségről beszélni, nem titkolóznak előttem, kérdezhetek, sőt bátorítanak arra, hogy kérdezzek.
Egy kamasz persze teljesen másként éli meg a gyász folyamatát, mint egy óvodás vagy kisiskolás gyermek. Az ő esetében a szülőnek egy egyensúlyi állapotot kell megtalálnia, hogy ne legyen tolakodó, ugyanakkor éreztesse, hogy bármikor rendelkezésre áll. A szakértő szerint legjobb, ha ilyenkor felajánljuk a beszélgetés lehetőségét, megkérdezzük tőle, mi lenne számára a legmegfelelőbb, és engedjük, hogy önállóan döntsön például a fekete ruha viseléséről.
Fejezd ki az érzelmeidet!
Egy gyereknek nemcsak azt fontos látni, hogy nyíltan lehet beszélgetni ezekről a dolgokról, hanem azt is, hogy bátran kifejezheti az érzelmeit. Ehhez persze az kell, hogy szülőként mi is őszintén vállaljuk az érzéseinket. Ki kell mondani, ha szomorúak vagyunk, ha szeretnénk elvonulni, ha egyedüllétre van szükségünk.
Egy gyereknek a család az elsődleges szocializációs közeg. Ha ott azt látja, hogy lehet sírni, ki lehet mondani, ha valami fáj, fel lehet vállalni az érzéseimet a másik ember előtt, akkor ezt fogja tovább vinni. Bátorítsuk arra, hogy szabad sírni, szabad dühösnek lenni.
Biztosíts lezárási rituálét!
Szülőként talán az egyik legnehezebb dilemma ilyenkor, hogy részt vegyen-e gyermekünk a temetésen. A gyásztanácsadó szerint ez szintén olyan kérdés, amikor be kell vonnunk a gyereket a döntési folyamatba. Fel kell őt készíteni, hogy mi történik a szertartáson, és megkérdezni, hogy ennek tudatában szeretne-e azon részt venni.
A gyászkísérő hozzáteszi, hogy valamilyen lezárási rítust akkor is biztosítani kell a gyereknek, ha végül nem vesz részt a temetésen. Kimehetünk például a temetés után együtt a temetőbe, meggyújthatunk egy gyertyát otthon vagy kirakhatunk egy fényképet az elhunytról.
A rituálék nagyon fontosak a gyász folyamatában, hiszen hozzátartoznak a búcsúzáshoz. Ebben az esetben azon van a hangsúly, hogy minden a gyerekkel egyetértésben történjen, mert lehet, hogy ő például nem szeretné látni az elhunyt hozzátartozó fényképét. Ilyenkor ne erőltessük. De mindenképpen tartsunk valamilyen közös megemlékezést, amely mindenkinek megfelel.
Vond be azokat a felnőtteket, akik érintkeznek a gyermekeddel!
Egyszer persze eljön a nap, amikor a gyereknek vissza kell térnie az óvodai vagy iskolai közösségbe. Hogy ennek mikor jön el az ideje, az megint csak a gyermek egyéni igényeitől függ. Sz. Látó Judit szerint fontos, hogy szülőként megfelelően előkészítsük a visszatérést. Azaz tudassuk a pedagógusokkal, hogy mi történt, milyen a gyerek lelkiállapota, és mire lenne szüksége a közösség részéről.
Egy veszteségnél a környezet is tud traumatizálni a viselkedésével. Igenis meg kell tanítani arra a közösséget, hogy bátran forduljanak a gyászoló felé, mert lehet, hogy jólesik neki, ha megkérdezik, hogy van, vagy felkínálják a beszélgetés lehetőségét.
Merj segítséget kérni!
Ha az őszinte beszélgetések, az érzelemkimutatás, a lezárási rituálék ellenére is azt tapasztalod, hogy gyermeked hosszú távon bezárkózik, megváltozik a viselkedése, nem akar visszatérni a kortárs közösségbe, akkor érdemes szakértő segítségét kérni. Felkereshetünk például egy gyászkísérő és -tanácsadó szakembert vagy egy gyermekek számára elérhető kortárs gyászcsoportot.
Ezekbe sorstárscsoportokba olyan gyerekek járnak, akik hasonló veszteséget éltek át. Ez egy elfogadó közeg, ahol nem kell megmagyaráznia a gyereknek, amit nem akar. Védett közegben beszélhet a fájdalmáról úgy, ahogy ő szeretne. Persze végig jelen van egy szakember, aki felügyeli és segíti a folyamatot.
Bár minden gyerek egyéni módon éli meg a gyász fájdalmát, a cikkünkben összegyűjtött tanácsok talán minden szülőnek segítséget nyújtanak abban, hogy ezt a kritikus élethelyzetet tudatosan, a gyermek igényeit szem előtt tartva tudja kezelni.
Címoldali kép: Shutterstock
Szakemberek, segítő csoportok
Ha úgy érzed, hogy szakértői segítségre van szükségetek, de nem tudod, kihez fordulhatnál, akkor nézz körül az alábbi szakemberek és csoportok portáljain:
Lelki támasz: Sz. Látó Judit mentálhigiénés segítő szakemberként, gyásztanácsadóként kíséri végig a gyász folyamatán a gyerekeket és szüleiket, akár személyes, akár online konzultáció keretében.
gyasztanacsado.hu: Révész Renáta Liliána pszichológus, gyásztanácsadó, családterápiás szakember nemcsak a gyászkísérés folyamatában segít, hanem érdekes és hasznos könyveket, illetve animációs filmeket is ajánl a gyerekeknek az elmúlásról.
gyaszportal.hu: Ezen az oldalon naprakész információkat találtok a gyerekeknek és felnőtteknek induló aktuális gyászcsoportokról. De hasznos anyagokkal, például webinarsorozatokkal is találkozhattok a gyermekek gyászával kapcsolatban.
Olvasmányok
Ha szeretnél még többet olvasni, vagy gyermeked számára keresel olvasnivalót a témában:
Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket? (HVG Könyvek, 2015)
30 kis történet segít megérteni, mit éreznek a gyerekek gyász és válás idején.
Jan Godfrey, Estelle Corke: Hová tűnt a cseresznyefa, nagypapa? (Harmati Kiadó, 2014)
Egy nagypapa és unokájának beszélgetése életről, halálról, mennyországról.
Dhona Innes: Az élet olyan, mint a szél (Pozsonyi Pagony, 2021)
A könyv első fele a gyerekek szemszögéből keresi a választ arra a kérdésre, hogy mi történik velünk a halál után. A könyv második felében pedig a szülők is hasznos tanácsokat kapnak a gyászfeldolgozásról.
