Egyre több szülőt tölt el aggodalommal, hogy gyermeke képes akár órák hosszat a számítógép előtt ülni vagy a telefonját nyomkodni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a szülők meglehetősen eltérő módon vélekednek erről a kérdésről. Egyesek szerint nincs szükség tudatos szabályozásra, míg mások egyenesen egyfajta függőség kialakulásától tartanak. Tényleg ekkora lenne a baj?
A nem is olyan egyszerű probléma kibogozásához kikértük Demetrovics Zsolt pszichológus, addiktológus, az ELTE Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszék vezetőjének véleményét. A szakértő szerint jogosan merül fel a kérdés. Bár hivatalosan internet- és képernyőfüggőségről nem beszélhetünk, a folyamatos használat, az állandó online elérhetőség kényszere igenis okozhat problémát a gyerekeknél.
Akkor kell a szülőnek aggódni és közbelépni, ha azt tapasztalja a gyermeknél, hogy a használat jellege problémát okoz az életvitel több területén.
„Például, ha a gyerek nem tud rendesen tanulni, ha az alvása és táplálkozása nem kielégítő, ha a családi és baráti kapcsolatai sérülnek. Bár az ilyen állapotokat hivatalosan nem tekintjük betegségnek, ezek mégis tipikus addikciós tünetek.”
Demetrovics hozzáteszi, hogy ebben az esetben nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni és azonnal terápiáról terápiára cipelni a gyereket. Fontos, hogy a szülő megpróbáljon beszélgetést kezdeményezni, igyekezzen bevonódni, megérteni, hogy mit csinál a gyerek, miért köti le az adott játék vagy felület. Jó stratégia lehet például, ha néha együtt játszunk a gyerekekkel vagy közösen görgetjük a legnépszerűbb felületek hírfolyamait. A közös képernyőidő a szabályok kialakításában is segíthet, arról nem is beszélve, hogy így egyből felhívhatjuk a gyerekek figyelmét az online világ esetleges veszélyeire.
Szabályozni, de hogyan?
Nem csoda, hogy a szülők nehezen jutnak konszenzusra a képernyőidő szabályozását illetően, hiszen egy olyan jelenségről van szó, amelyben a mostani anyukák és apukák gyerekként nem voltak érintettek.
„A mostani szülőgenerációnak a saját gyermekkorából nincsenek tapasztalatai a használatot illetően, és egy olyan nevelési minta sincs előtte, amit követhetne vagy alkalmazhatna” ‒ teszi hozzá Demetrovics.
A minta, illetve a tapasztalatok hiánya magyarázhatja, hogy az egyes családok a legkülönfélébb elvek alapján, a legváltozatosabb módszereket alkalmazva próbálják szabályozni a képernyő előtt töltött időt.
Van, ahol csak hétvégén kerülnek okoskütyük a gyerekek kezébe, míg máshol az a lényeg, hogy szabadidős tevékenységük ne kizárólag a képernyőre korlátozódjon. De arra is van példa, hogy a szülő különböző alkalmazások segítségével szabályozza a napi használati időt.
A tanulás az első
„Nálunk vasárnap estétől péntek délutánig, azaz az iskolai napokon nincs telefon, számítógép vagy játék. Persze a járvány miatt kénytelenek voltunk kivételt tenni, mivel online kellett megcsinálni és elküldeni az iskolai feladatokat. De az alapszabály nálunk már akkor ez volt, amikor az első telefonját megkapta a lányunk, illetve amikor először adtuk neki oda a tabletet. Eleve így szokta meg, ezért nincs belőle konfliktus, és a barátai előtt sem szégyelli, hogy ő hétközben nem használhatja ezeket az eszközöket” – meséli egy 10 éves kislány anyukája, Eszter.
Hozzáteszi azonban, ennek a módszernek nagy hátránya, hogy a barátokkal való közös játék és online időtöltés így kizárólag a hétvégékre korlátozódik, ezért ilyenkor a kislány képes akár fél napokat eltölteni a képernyő előtt.
Hasonló tapasztalatokról számol be egy 9 éves kisfiú és egy 7 éves kislány apukája, Zsombor:
A fiunknál vettük észre, hogy már egész kicsi korában nagyon ráfüggött a képernyőre, ha egyszer-egyszer valamilyen okoseszköz került a kezébe. Nálunk először az volt a szabály, hogy a gyerekek naponta csak egy órát használhatják a gépeket. Ez viszont nem működött, mert mindig ezt az egy órát várták, és minden más program háttérbe szorult. Ezután tértünk át arra, hogy csak péntek délután és hétvégén játszhatnak vagy gépezhetnek, akkor is csak néhány órát.
A szabadidő ne csak képernyőidőből álljon
Sára, aki egy 9 éves kislány és egy 14 éves fiú anyukája, egész más elveket vett alapul a szabályok felállításakor:
„Én nem óraszám alapján szabályozom, hogy mennyit használhatják a különböző eszközöket. Nincs tiltás, nincs idősáv. Azt viszont nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak ez legyen az iskolán kívüli elfoglaltságuk. Kapcsolódjanak a képzőművészethez, zenéhez, sporthoz. Így végül egy jó egyensúly alakult ki.”
Eddig kétszer fordult elő, hogy a gyerekek kicsit „elzombisodtak”, és le kellett zárnom az eszközöket egy-két napra. Ilyenkor viszont rám is vonatkozik a szabály, tehát én sem használom őket.
Sára hozzáteszi, hogy már a szabályok felállításakor is fontos volt, hogy ezek olyan korlátozások legyenek, amelyeket ő maga is képes betartani és betartatni.
A képernyőidő-alkalmazások
„Tudom, hogy sok szülő idegenkedik attól, hogy képernyőidő-applikációkat telepítsen a gyerekek eszközeire, mert ez kicsit szélsőséges megoldásnak tűnik. Szerintem viszont vannak előnyei. Például így a gyerekek is tudják követni, hogy még mennyi időt játszhatnak vagy netezhetnek aznap, és be tudják osztani az időt. Azt is meg lehet nézni ezekben, hogy mennyi időt töltöttek egy adott játékkal, illetve valamilyen oldalon vagy felületen, így azt is tudom figyelni, hogy éppen mi foglalkoztatja őket” – meséli egy 8 éves kislány és egy 11 éves kisfiú anyukája, Zita.
Annak ellenére, hogy a szülők egy része idegenkedik ettől a módszertől, igény mégiscsak van rá, hiszen a piacon számos képernyőidő-alkalmazás közül válogathatnak azok, akik a szabályozásnak ezt a módját választják. A Szülői felügyelet nevű alkalmazás segítségével például olyan ütemtervet készíthetünk, amely igazodik a gyerekek tanulási és lefekvési idejéhez. Az Apple eszközök rendszerébe pedig már eleve be van építve a képernyőidő-funkció, amelyen azt is beállíthatjuk, hogy mikor használhatják a gyerekek az egyes webhelyeket, játékokat. Ezen kívül nyomon követhetjük a megtekintett tartalmakat, a felhasználási időket, és még kommunikációs korlátot is alkalmazhatunk.
Látványos, hogy a szülők, akikben tudatosult a probléma, mennyire különböző módszereket alkalmaznak a képernyő-, internet- vagy játékfüggőség megelőzésére. Abban azonban mind egyetértenek, hogy nem lehet megjósolni, meddig tartható fenn ez a fajta szülői kontroll, hiszen ami egy 10 éves körüli gyermeknél működhet, az egy kamasz esetében nem biztos, hogy alkalmazható. Az általános iskola befejezése, a tinédzserkorba lépés, az első saját okoseszköz megvásárlása mind jelenthetik a tudatos szülői kontroll végét vagy a kialakított szabályok újragondolását. Az mindenesetre biztos, hogy az új szabályok felállításánál is nagyon fontos, hogy mindez a gyermek bevonásával, vele egyetértésben történjen.
Kitől kérhetsz segítséget?
Ha úgy érzed, hogy legnagyobb igyekezeted ellenére gyermeked érintett a képernyő-, játék-, internet- vagy online függőség valamelyikében, akkor kérj segítséget egy gyermek- vagy iskolapszichológustól, családterapeutától, vagy vedd fel a kapcsolatot a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakembereivel.
Hívhatod az ELTE Szerencsejáték Segélyszolgálatát is, ahol anonim módon kérhetsz segítséget a videójátékokkal és internetezéssel összefüggő problémás és kritikus élethelyzetek kezelésével kapcsolatban.
Ha többet szeretnél tudni arról, hogy mit csinálnak a gyerekek az interneten, hogyan gondolkoznak a digitális világról, figyelmedbe ajánljuk a Hintalovon Alapítvány 2020-as InternetMost! kutatását.
Az online világ gyermekeket fenyegető veszélyeiről ebben és ebben a cikkben írtunk részletesebben.
Oszd meg velünk a tapasztalataidat!
Ha van saját jól bevált, vagy esetleg kevésbé bevált módszeretek a képernyőidő korlátozására, és ezt szívesen megosztanátok másokkal is, akkor írjátok meg nekünk e-mailben (info@gyerekkelvagyunk.hu)!
Címoldali kép: Shutterstock
