A gyerekekre születésüktől fogva csak úgy zúdulnak a nemi sztereotípiák: rózsaszín masni és tüllszoknyácska a lányoknak, játékpuska meg teherautó a fiúknak. Bármilyen ártalmatlannak tűnjenek is az ilyen dolgok, attól, hogy a média, a család, a nyelv, amit használunk és általában a társadalom folyamatosan ezeket sulykolja, a sztereotípiák idővel megnyomoríthatják a gyerekeket. McKenna Saady írása.
Aki ilyen elvárások közepette cseperedik fel, lassanként megérti, hogy vannak bizonyos ruhák, játékok, tevékenységek és viselkedések, amelyek vagy csak lányoknak valók, vagy csak fiúknak. Az ilyen merev sztereotípiák végül meggyökeresednek a világszemléletében, és ettől gyakran úgy érezheti, valami nem stimmel vele vagy éppen másvalakivel. Mindez szorongást vagy neheztelést vált ki benne, ami odáig fajulhat, hogy ellenségesen viselkedik olyanokkal, akik nem illenek bele az elvárt nemi szerepükbe.
De mi köze mindennek a macsóizmushoz?
A férfiakra és fiúkra irányuló sztereotip elvárásokat a „macsó” jelzővel is szokták illetni. A macsóság keménységet és érzéketlenséget erőltet a fiúkra. Az efféle elképzelések a „férfiasság” mibenlétéről meglehetősen kártékonyak, nemcsak a fiúkra, hanem a családokra és általában a társadalomra nézve is.
A szexizmus, az erőszak és a mentálhigiénés problémák hátterében fiúknál és férfiaknál gyakran a macsóizmus áll. Hiszen az „erősebbik nemet” arra szoktatják, hogy ne kérjen segítséget, ha bajba kerül, és ne mutassa ki az érzelmeit, nehogy gyöngének látszódjon. Ezért van az, hogy a macsó értékek alapján nevelt fiúk bajukban-bánatukban ahelyett, hogy kiöntenék valakinek a szívüket, inkább dühöngenek és erőszakoskodnak.
A macsóságnak először otthon kell véget vetni
A következő öt lépés kiindulópontul szolgálhat ahhoz, hogyan ingasd meg otthon a nemi sztereotípiákat. Figyeld meg, hogy mi az, ami ezek közül máris megvalósult a családodban, és mi az, amit esetleg most kívánsz életbe léptetni.
1. Szerezz biztos tudást!
A macsóságot részben a tudatlanság tartja fenn. A lényeg, hogy semmiféle biológiai ok sem támasztja alá, hogy a fiúk bizonyos játékokat vagy ruhatípusokat előnyben részesítenének. Ezeket a normákat, sztereotípiákat a felnőttektől tanulják. Ezért nagyon fontos tisztában lennünk azzal, hogy milyen jelzéseket adunk, amikor valami olyasmibe fognak, ami nem illeszthető semmilyen sztereotip nemi szerepbe.
2. Önreflexió
A nemi szerepek eszméjét nem a természet alkotta, hanem nemzedékről nemzedékre átörőklődött. Ha észreveszed magadon, hogy ellenérzést vált ki belőled valami, ami a gyerekedet érdekli, gondolkodj el azon, vajon miből fakadhat ez az érzés. Lehet, hogy azért támadt benned, mert amit látsz, nem felel meg az elvárásaidnak? Ha innen fúj a szél, akkor nem kizárt, hogy a macsóság beszél belőled.
Ne feledd, hogy bárki gondolkodhat ilyen sémákban, nemcsak a magukat kemény férfinak vallók szokása ez. Egy tanulmány például kimutatta, hogy az anyák inkább helytelenítik a fiuk sírását, mint az apák. Úgyhogy ha legközelebb a fiad megkérdi, hogy kifestheti-e a körmét, vagy babázhat-e, ügyelj a reakciódra, légy támogató, ne közvetíts negatív érzéseket a viselkedése miatt. Inkább tűnődj el, és tedd fel magadnak a következő kérdéseket:
– Mi lappang e kínos érzés mögött (szégyen, zavar, félelem stb.)?
– Honnan származik ez az érzés?
– Honnan veszem, hogy milyen legyen és mit tehet (vagy nem tehet) egy fiú vagy egy lány?
– Mi történhet legrosszabb esetben, ha megengedem a gyerekemnek ezt a dolgot?
– Milyen pozitív eredménye lehet annak, ha támogatom őt ebben, ahelyett, hogy elvenném tőle a kedvét?
3. Beszélj az érzelmekről!
A macsóizmus egyik legártalmasabb folyománya az, hogy a férfiakat és a fiúkat elriasztja az érzelmeik kifejezésétől. Ahelyett, hogy megtanulnának egészségesen megküzdeni velük, inkább elrejtik az olyan kényes érzéseiket, amilyen például a szomorúság vagy a szorongás. Ennek következtében az ilyen érzések kontrollálhatatlanul törnek ki belőlük dühöngés formájában, vagy depresszióként bennük rekednek. Nagyon fontos, hogy a szülők az önkifejezés normalizálásával kiküszöböljék a fiaik túlzottan macsó viselkedését.
4. Tanítsd meg a konszenzusra!
A macsó viselkedés gyakran összekapcsolódik a dominanciával vagy az „alfahím” léttel. Akinek ilyen a hozzáállása, azt hiszi, hogy jogot formálhat mások tulajdonának, testének, idejének, figyelmének a kisajátítására. Tanítsuk meg tehát a fiúknak a visszautasítás elfogadását és mások kívánságának a tiszteletben tartását, ezzel máris lényegesen visszaszorítjuk a macsó késztetéseiket.
5. Hozz fel példának erős, de szelíd szerepmodelleket!
A férfiasság korántsem egyenlő a macsóizmussal. Vannak olyan férfias szerepmodellek, akik az erejüket jóra használják, érző szívűek és mások érzelmei iránt is fogékonyak. Ilyen emberek a való életben is léteznek, de bőven akadnak a hírességek között is. Dwayne Johnson, a „Szikla” és Chris Evans például két kőkemény pasi, ugyanakkor tisztaszívűek és őszintén bevallják az érzelmeiket.
Ahogy a társadalom számára mind világosabbá válik, milyen zűrösek a nemi szerepek, lassan leszokhatunk az olyan megrögzött elképzelésekről, hogy mit jelent fiúnak vagy lánynak lenni. A nem egy spektrum, ahol nincsenek éles határok, és nem mindenki esik pontosan egyik vagy másik kategóriába. Ezért hagyjuk, hogy minden gyerek önmaga lehessen, és ebben támogassuk feltétel nélkül.
Minél inkább megmutatjuk a gyerekeknek, hogy az erő nem jár feltétlenül kéz a kézben a macsósággal és az uralkodással, annál kényelmesebben érzik magukat a saját bőrükben, és annál jobban tisztelik majd a többieket. Így sokkal jobb eséllyel indulnak, hogy boldog, egymást támogató párkapcsolatban éljenek, és olyan családot teremtsenek, amelyben mindenki szabadon kibontakozhat.
(NR fordítása)
Címoldali kép: https://parents-together.org/
