A címben olvasható kérdés nemzedékről nemzedékre foglalkoztat minket, szülőket. Nap mint nap döntéshelyzetbe kényszerülünk, amikor azt latolgatjuk, hogy mi a fontosabb: a gyerek függetlensége és önállósága, vagy a biztonsága és a jólléte. A válasz egyáltalán nem olyan egyszerű. McKenna Saady írása.
A „figyelmes közbeavatkozás” koncepciója, amelyet dr. Sarah Levin Allen dolgozott ki, arra kínál megoldást, hogy miképpen találhatjuk meg a megfelelő egyensúlyt a gyermeknevelés két fontos szempontja között. Egyrészt meg akarjuk óvni a gyermekünket, másrészt azt szeretnénk, ha egyedül is meg tudna birkózni a nehézségekkel.
A szakértőnek négy tanácsa van arra az esetre, ha gyermeked bajba jut, és tudni szeretnéd, hogy milyen mélységben avatkozz be, hogy kihúzd őt a csávából.
Légy céltudatos!
Teljesen érthető, hogy a szülők ösztönösen akcióba lépnének, ha bajba kerülne a gyermekük, hogy mindent megoldjanak helyette, hiszen olyan nehéz a kínlódását látni. Dr. Allen ellenben ezt tanácsolja: „Fontoljuk meg, mi a gyerek legfőbb érdeke, ne csak egy ötletszerű beavatkozással akarjunk mindent elintézni”.
Az a cél lebegjen a szemed előtt, hogy a gyereked képes legyen megoldani a saját problémáit. Ha például egy iskolai feladattal küszködik, ne te vedd fel a kapcsolatot a tanárral, inkább beszéljétek meg a gyerekkel, milyen lehetőségei vannak, hogy önállóan hozzájusson a megfelelő segítséghez.
Vedd figyelembe a gyerek fejlődését!
A gyerekek egyfolytában azon „fáradoznak”, hogy elérjék a fejlődés következő állomását. A hatévesek barátságok kialakításán dolgoznak, a kisebbek még a beszédtanulással vannak elfoglalva. A szülő dolga, hogy a gyerek céljait megértve reagáljon a nehéz pillanatokban.
Dr. Allen megfogalmazása szerint „ha már tudod, hogy min munkálkodik a gyereked, akkor sokkal könnyebben megy a figyelmes közbeavatkozás, hiszen ennek az a lényege, hogy amikor a gyereked már elérte a célját, akkor lépj vissza”. Aszerint reagálj, hogy a gyereknek mire van szüksége a fejlődése adott szakaszában.
Ha például még kicsi és éppen azon mérgelődik, hogy nem képes feltenni azt a kérdést, amit akar, bátorítsd azzal, hogy javasolsz neki olyan szavakat, amelyekkel kifejezheti a gondolatait, érzéseit. Vagy ha már nagyobb és játék közben csetepatéba keveredik a társával azon, hogy ki van soron, beszéld meg vele, hogy mi lenne a legjobb lépés ebben a helyzetben (bocsánatkérés, amennyiben valakit megbántott, időmérő beállítása, ha nélküled is elboldogulnak vele, vagy másik játék választása, ha sehogyan se jutnak dűlőre), ahelyett, hogy közbelépnél és te mondanád meg, hogy mi történjen. Ha így terelgeted a gyerekeket, a segítségeddel kifejlesztik azokat a képességeiket, amelyekkel aztán elérik aktuális fejlődési céljaikat.
Összpontosíts a gyerek érzelmeire!
Allen arra buzdítja a szülőket, hogy a gyerekeket inkább kísérjék, semmint vezessék a problémák rengetegén át. A segítség módját annak alapján döntsék el, hogy mi a legtanulságosabb az adott helyzetben. A barátkozás olyan terep, amely gyakran ad alkalmat a szülői közbeavatkozásra.
Konfliktus esetén kísértésbe eshetsz, hogy hirtelen ítélj és dönts a másik félről, főleg, ha az illető bántotta vagy felbosszantotta a gyerekedet. Ám a másik gyerek kritizálása helyett inkább kérdezd meg tőle, hogy milyen érzést váltott ki belőle, amit a barátja tett vagy mondott. Ha alkalma nyílik rá, hogy szavakba öntse, mit jelentenek neki ezek a kapcsolatok, magától is jól fogja megválasztani a barátait.
Dr. Allen így fogalmaz: „Arra szoktasd a gyereket, hogy gondolkozzon el ezeken a kapcsolatokon, hiszen idővel (idősebb korára) úgysem mond el neked mindent. Érd el, hogy visszhangozzanak benne a szavaid, mivel nem lehetsz mindig mellette. Ha nem tanítod – ha nem figyelmesen avatkozol közbe, hanem utasítod vagy helyette cselekszel –, akkor nem sokra mész, mert a gyerek nem fejleszti ki azt a képességét, hogy képes legyen kezelni a kapcsolatait”.
Tartsd tiszteletben a jogait!
A gyerekek és a serdülők mentális egészségi állapota egyre aggasztóbb az elmúlt években. A pandémia alatt a mentális egészségügyi problémákkal küzdő gyerekek száma csak nőtt. A kialakult helyzet sürgős intézkedéseket kíván a gyerekek mentális és érzelmi jóllétének a megvédése érdekében.
Egyre több szülő fordul a közösségi médiához, hogy támogatást és tanácsot kapjon a gyerekneveléshez. Gombamód szaporodnak a szülői csoportok és tanácsadói oldalak. A járványidőszakban rengeteg szülő lógott a neten, hogy online fórumokon kapjon választ súlyos kérdéseire.
Bár hasznos meghallgatni a hasonló beállítottságú szülők véleményét, mégis érdemes észben tartani, hogy a magánélet megsértését jelentheti, ha személyes adatokat osztunk meg nyilvános fórumon. Bármilyen csábító is elmesélni, hogy mi történik a gyerekeddel ebben a nehéz időszakban, érdemes rajta eltűnődni, hogy ezeknek a részleteknek a megosztása alááshatja a köztetek lévő bizalmat.
✴✴✴
Ésszerű határok között, egyetértésre törekedve a szülő a gyerekkel együttműködve találhat igazán jó megoldást a gondjaikra. Ha tanácsra van szükséged, mert nem tudod, mitévő légy, ott vannak a barátaid, vagy fordulj szakemberhez.
A gyermeknevelés másból sem áll, csak megoldandó problémák és nehéz döntések végtelen sorából. Vegyük számításba, hogy ezek a döntések hogyan befolyásolják az egész családot. Ha családi csapatként jó példával járunk elöl a tiszteletteljes és megfontolt problémamegoldásban, azzal mintát adunk a gyereknek ahhoz, hogy később a nehéz pillanatokban képes legyen egyedül is helytállni.
(NR fordítása)
Címoldali kép: https://parents-together.org/
