Simone Biles tornásznő minapi döntése, hogy több számtól is visszalép a tokiói olimpiai játékokon, világszerte ráébresztette az embereket arra, hogy a mentális egészségnél semmi sem fontosabb. Az eset sok szülőt is tűnődésre késztetett, hogy nem hajszolja-e túlságosan a saját gyerekét. Persze senki sem akar állhatatlan gyereket nevelni, de nem mindig könnyű eldönteni, hogy mikor bátorítsuk, hogy tartson ki a végsőkig, és mikor hagyjuk jóvá, hogy kiszálljon. Ana Connery írása.
Fontos tudnunk, hogy hol kell meghúzni a határt, főleg, ha valami már az egészség rovására megy és veszélyessé válik, mint Biles esetében. Máskor viszont érdemes rendületlenül kitartani, már csak szolidaritásból is, ha a gyerek elkötelezte magát egy csapatnak vagy egy másik személynek. A kihívásokkal való szembenézés önbizalmat ad, fejleszti a gyermek ellenállóképességét, ezáltal felkészül az élet elkerülhetetlen akadályaira, magabiztosabb és fegyelmezettebb lesz.
Honnan tudjuk, hogy mikor érdemes kitartásra buzdítani a gyermeket, és mikor nyugodjunk bele, hogy abbahagyja, amit csinál?
Hiszek abban, hogy a gyereknek minél több választási lehetőséget kell adni. Ugyanakkor szükség van szervezettségre, munkamorálra, és arra, hogy az energiáit pozitív irányba összpontosítsa” – nyilatkozta Jenn Bermann pszichoterapeuta, az Útmutató a boldog, magabiztos gyermekek neveléséhez című könyv szerzője.
Ha gyermeked állandóan nyavalyog, panaszkodik, tetteti, hogy megsérült, vagy más módon szabotálja a részvételt valamiben, akkor vedd fontolóra, hogy annyiban hagyod a dolgot.
Nagy különbség van azonban az izgulás és a szorongás között. A szorongás megzavarja az étkezési és alvási szokásokat, a hangulatot ingadozóvá teszi és a gondolkodásra is károsan hat. Az viszont természetes reakció, ha a gyerek izgul az előtte álló kihívás miatt. Ha azonban olyan boldogtalan, hogy a teste-lelke megsínyli, a gondolatai összezavarodnak, és a tanulmányi eredményei is romlanak, akkor a szakértők is a visszalépést tanácsolják.
Előtte azért feltétlenül beszéld meg vele a dolgot, főleg, ha a tapasztalat hiánya váltotta ki benne a nagy izgalmat. Nem mindenkit lelkesít a kockázat és az új kihívás, vannak olyan gyerekek, akiknek idő kell – és rengeteg bátorítás – mielőtt belekezdenének valami újba. Hagyj neki kifutási időt, ne váljon szokásává a lemondás. A határok meghúzása is segíti a felnőtté válásban.
Másik intő jel, hogy érdemes lemondani a dologról, amikor rájössz, hogy amit a gyerek abba akar hagyni, az a te álmod, és nem az övé.
Lehet, hogy mindig is balerina szerettél volna lenni, és ha a gyerek utálja a balettot, azzal összetöri az álmodat. Ha azonban ez valójában nem a gyereked álma, ne kényszerítsd olyasmire, amit nem élvez.
„Ha a gyerek nem a saját tapasztalataiból indul ki, és el kell valamit játszania, részt kell vennie valamiben, amit nem szeret, abból nem tanulja meg a kitartás értékét, amit olyan üdvösnek tartanának a szülei” – nyilatkozta Eric Bean sportpszichológiai tanácsadó a Washington Postnak.
Ne feledkezz meg a köztes megoldásokról!
Van egy köztes terület az abbahagyás és a kitartás között. Beszéld meg a gyerekeddel, hogy mi szól a folytatás mellett, és mi ellene.
Lehet, hogy imád táncolni, de nem szeret színpadon szerepelni. Vagy igazán rajong a fociért, ugyanakkor elriasztják a kemény edzések vagy a nyeréskényszer. Az ilyen esetekben keressetek másik tanfolyamot, csapatot vagy programot, amelyik jobban megfelel a gyereked igényeinek és érdeklődésének, ahelyett, hogy úgy, ahogy van, feladnátok magát a tevékenységet.
Az is előfordulhat, hogy annyira be vannak táblázva a gyerek napjai, hogy agyonnyomják a programok. Ilyenkor érdemes néhányat törölni közülük. Ettől enyhül a feszültsége, és jobban élvezi majd a megmaradt tevékenységeket.
Végezetül: esetleg válasszon a gyerek másik sportot vagy tevékenységet, hogy megszabaduljon azoktól a körülményektől, amelyeket nem szeret abban, amit most csinál. Így annak minden előnyével együtt megmarad a sportolás, a készségfejlesztés, a csapatmunka.
Egy szó mint száz, ha a gyerek önbizalmának az épülésére szolgál, akkor folytassa, amit elkezdett és tartson ki benne, ám ha letöri az önbizalmát, akkor hadd dobja be a törölközőt. A szülő vonja be a gyereket minden döntéshozatalba, a gyerek korának megfelelően.
Fontos, hogy a gyerek részt vegyen a döntésben, mint ahogy az is, hogy bárhogy döntsön, érezze, hogy a szülő mellette áll.
Pláne, hogy akár folytatja, akár abbahagyja az adott tevékenységet, vegyes érzelmekkel szánta el magát valamelyik alternatíva mellett. A lényeg, hogy érezze: a szülei támogatják, és nem ítélik el.
Az életben mindennek megvan a helye és ideje, de egy biztos: az egészségünket és a jóllétünket semmiképp sem szabad veszélyeztetni – szülőként pedig a gyermekünk testi-lelki épségére is ügyelnünk kell.
(NR fordítása)
Címoldali kép: https://parents-together.org/
