Imádnivalók a kis tipegők, ez nem is kérdés. Rengeteg gondolat és érzelem szorult beléjük, csakhogy az agyuk még nem képes mindezt megfelelően feldolgozni. Ezért ha helytelenül viselkednek, az nagyon csúnyán is elsülhet. Ana Connery írása.
Nem léteznek olyan általános szabályok, amelyek biztosan beválnak minden kisgyerekek esetében. Van viszont egy-két ügyes fogás, amelyek megkönnyíthetik a kicsiket nevelő szülők életét.
Amikor a kisgyereked harap, üt, rúg…
Ha „rosszul” viselkedik a kicsi, ezt azért teszi, mert még nem tudja helyesen (vagy akárhogy) kifejezni az érzelmeit. „Nem elég azt mondani neki, hogy tettek helyett inkább szavakat használjon” – figyelmeztet Meri Wallace klinikai szociális munkás. Hiszen épp az a bökkenő, hogy még nem tudja, mit mondjon. Ezért ha „megtanítasz neki bizonyos egyszerű kijelentéseket, azzal eszközt adsz neki az érzelmei kifejezésére”.
A jól irányzott szavak és mondatok alkalmasak arra, hogy a kicsi a tudtunkra adja, miféle vihar dúl benne, vagyis képes lesz összekötni azt, amit belül érez, azzal, ami körülötte történik. Ez pedig már az első lépés az érzelmek egészséges kezelése irányába. Amikor hisztizik, mondd neki ezt: „Most haragszol. Ha ezt érzed, mondd: »Haragszom«.” Akár meg is magyarázhatod a kiváltó okot: „Haragszol arra a fiúra, mert nem engedi át neked a hintát”.
Ne szidd, inkább biztasd és dicsérd, mert a jó szó a megértő, együttműködő viselkedés kialakulásának a kulcsa.
A lényeg, hogy biztonságban érezze magát a környezetében és megfelelő önbizalomra tegyen szert.
Ha nem hagyja, hogy segíts neki…
Lehet, hogy közelharcot vívsz vele fogmosáskor, popsitörlésnél, vagyis az olyan tevékenységeknél, amelyeknél segítségre szorul, amíg nem gyakorolta be őket eléggé. Ha legközelebb ilyen helyzet áll elő, kerekíts a feladatból tündérmesét. Legyen hóember belőle, aki csak akkor tud visszaváltozni embergyerekké, ha ráadhatod a kabátját és a sálját. Vagy, mondjuk, bezárták egy toronyba, és csak fokozatosan nyerheti vissza a szabadságát, ahogy a fogkefe szépen végighalad a fogain. Jöhetnek a jobbnál jobb ötletek, így a gyerek még szórakozik is, miközben megtanul együttműködni.
Amikor a türelmetlensége cirkuszhoz vagy nyafogáshoz vezet…
Tanítsd meg a türelemre, tanácsolja dr. Harvey Karp, A legboldogabb tipegő című írás szerzője. A szakember azt ajánlja, hogy kérjünk a gyerektől egy pacsit, aztán csináljunk úgy, mintha fájna, hogy ezzel megnevettessük. Párszor ismételjük ezt meg, a pacsit és a grimaszt egyaránt, majd egyszer csak hagyjuk abba, és mondjuk ezt neki: „Várj egy pillanatra”. Iktassunk a játék közbe valami más tennivalót, aztán mielőtt visszatérnénk a pacsira, mondjuk neki: „Szép tőled, hogy vártál”. Legközelebb várassuk meg még hosszabban. Ha harmadik személy is jelen van, egy testvér vagy egy másik felnőtt, a gyereked füle hallatára „beszéld ki” őt, hogy milyen türelmesen tud várni. Minden dicsérettel és időhúzással a türelem művészetére tanítod a gyereket!
Ha azt akarod, hogy hallgasson rád…
Bevethetsz kedvelt mesefigurákat, hogy ők tanítsák meg a gyereket figyelni, alkalmazkodni, azaz közvetítsék az utasításaidat. A számára fontos lények megidézésével felcsigázhatod az érdeklődését. Például hivatkozz Pókemberre, Télapóra vagy a Nyuszira, mikor mi aktuális. Így szórakoztatva szoktatod őt az alkalmazkodásra. „Pókember azt kéri, most járj úgy, mint egy kacsa” – ezzel a trükkel a gyerek sokkal rendesebben fog követni téged az üzletben, mint ha ezerszer ismételgetnéd, hogy menjen melletted, ne maradjon le.
Ha kunyerál…
Ahelyett, hogy azt mondanád, hogy nem kap csokit, játékot, vagy nem mentek a parkba, egyezz bele abba, amit szeretne, csak feltételekkel.
Pszichológusok szerint ha a gyerek a mondat elején azt hallja, hogy „nem”, akkor kétségbeesik és kezelhetetlenné válik.
Hadakozás helyett magyarázd meg neki, hogy megkaphatja azt a fagyit, ha – teszem azt – elrakja a játékait.
Ha nem hajlandó megkóstolni új ételeket…
Tölts meg egy jégkockatartót színes ételekkel, legyen köztük olyan is, amit már megszeretett, hadd fedezze fel ezeket a kezével és (remélhetőleg) a szájával. A vicces tálalás nemcsak a kicsi adagok miatt fogyaszthatóbb a kisgyerek számára, hanem azért is, mert így nem úgy tekint majd az étkezésekre, mint valami örökös harcra. Sajtkockákat, mini húsgombócokat, perecet, bogyós gyümölcsöt, netán csokit tálalhatsz fel neki. Ha ily módon kínálod az ételt, akkor merő élvezet, nem pedig tömény szenvedés lesz az étkezés.
Ha félénken elbújik az emberek elől, még a társai elől is…
A kisgyerek még nem biztos benne, hogy megbízhat-e az ő világán kívül eső világban. Úgy segíts legyőzni a félénkségét, hogy valamilyen szerepjátékba fogtok, mielőtt előadódna a szorongást kiváltó helyzet. Példának okáért, ha vendégséget rendeztek, készítsd őt fel a kis barátai fogadására. Ha szeret babázni, rendezz olyan jelenetet, amikor egyelőre egy képzeletbeli barátnő – nevezzük Miminek – betoppan, és ő is játszani akar. Mutasd meg a kicsinyednek, hogy te hogy invitálnád be Mimit, és hogy mutatnád meg neki a babádat. Kezdj el vele társalogni (azaz mondj különféle kedvességeket Miminek, vagy kérdezz tőle valamit), és mutasd meg a gyerekednek, milyen mulatságos meghallgatni, mit mond ő (amit persze te mondasz helyette). Az ilyen szerepjáték arra is jó, hogy a gyerek ebben a nyugodt állapotában éljen át egy szokásos helyzetet, ne akkor, amikor „élesben” megy, és ő sebezhetőnek érzi magát.
(NR fordítása)
Címoldali kép: https://parents-together.org/
