Végignéztem az év egyik legdöbbenetesebb alkotását, a Csapda a neten című cseh dokumentumfilmet, és alig bírtam elaludni utána. Majd’ szétfeszített a harag, hogy ez ellen nem lehet tenni tényleg semmit? Hogy felnőtt emberek következmények nélkül abuzálhatnak, tönkretehetnek gyerekeket, és még csak nem is érzik, mi a baj azzal, amit tesznek? Felnőttként szembesülni mindezzel inkább kiábrándító és dühítő. Ám egy gyerek vajon hogyan éli meg ezt? Mennyire sérül és mennyire hat ki a további életére? Belegondolni is borzalmas.
Ha van dokumentumfilm, amit minden szülőnek, pedagógusnak, sőt gyereknek látnia kell – ez utóbbiaknak persze a megvágott, 18 éven aluliaknak szóló változatot – akkor az a két cseh filmes, Vít Klusák és Barbora Chalupová alkotása, a Csapda a neten, amelyet a múlt héten mutattak be a magyar mozik. Tanulságos, felkavaró és dühítő.
A film oktatási verziója nem juthat el minden magyar iskolába
A film a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF) révén jutott el Magyarországra, amelynek keretében tavasszal már látható volt, de a mozik csak mostantól, szeptember 16. óta játsszák. A fesztivál szervezői úgy gondolták, hogy a gyerekeknek és -hez szóló, rövidebb változatot, amelyben a fiatal női szereplők védekezési tanácsokat is adnak, minden általános iskolába el kell juttatni, mégpedig ingyen. A Telex beszámolója szerint ehhez anyagi támogatást kértek olyan intézményektől, amelyeknek módjuk és lehetőségük lenne segíteni a felvilágosító kampányban. Ám úgy tűnik, az illetékesek ezt nem tartották fontosnak. Pedig a film kapcsán konferenciákat szerveznének tanárok és szakértők részvételével, és összeállítanának egy filmanyagot is, amellyel a pedagógusokat segítenék a felvilágosító órák megtartásában.
Miért lenne fontos, hogy ezt a filmet minden szülő és kiskamasz lássa? Mert a Csapda a neten az internet sötét és veszélyes oldaláról szól. Arról, hogy a netező kiskamaszokat hogyan környékezik meg a szexuális ragadozók, hogyan édesgetik magukhoz, és veszik rá őket olyan dolgokra, amelyek óriási traumát jelenthetnek a számukra, és amelyekkel később még zsarolhatóvá is válnak. Hogyan sétálnak bele a naiv, sokszor figyelemre és szeretetre éhes gyerekek a csapdába, majd esnek kétségbe, amikor rájönnek, hogy kihasználták és felhasználták őket.
A dokumentumfilm főszereplői 12-13 évesnek látszó, de felnőtt színésznők, akik már a szereplőválogatáson megdöbbentették a stábot azzal, hogy szinte mindegyiküknek volt saját történetük ‒ valódi kiskamasz korukból ‒ internetes zaklatókról. A „csalétkül” kiválasztott három lány beköltözött a stúdióban kialakított gyerekszobákba a saját régi játékai és emlékei közé, hogy a tíznapos forgatás alatt újraélje gyerekkorát, és olyan tapasztalatokban legyen része, amelyeket álmában sem gondolt volna.
A lányoknak nyilvános kamuprofilokat hoztak létre közösségi oldalakon és fórumokon, nagyon is egyértelműen kihangsúlyozva, hogy 12 éves kiskamaszokról van szó.
A profilokban semmi feltűnő, semmi kihívó, semmi nagylányos dolog nem volt, bő pulcsikban, festetlen arccal, barátnőkkel, játékmacival jelentek meg a képeken. Döbbenetes volt látni, hogy a profilok élesítése után néhány perccel már férfiak százai írtak rájuk, hogy szívesen beszélgetnének, ismerkednének velük. Fiatalok, idősek egyaránt. Voltak köztük olyanok is, akiknek gyerekei, unokái vannak, az egyik férfi gyermektáborokat is vezetett. Ez utóbbit – aki egyébként mind a három lányt megkörnyékezte ‒ megdöbbenve ismerte fel az egyik stábtag, tőle tudjuk meg, hogy ez az ember folyamatosan gyerekekkel áll kapcsolatban a munkája révén.
A forgatás alatt az volt a szabály, hogy a gyerekeket alakító színésznők csak válaszolnak a felkeresésekre, nem kezdeményeznek elsőre, nem lehetnek kihívóak, nem flörtölhetnek, nem viselkedhetnek csábítóan, és ha szexuális téma kerül szóba, úgy tesznek, ahogy a 12 évesek szoktak: zavarba jönnek, megijedjenek, ellenkeznek, de kicsit kíváncsiak is lehetnek. Előírás volt az is, hogy többször kérdezzenek rá, nem zavarja-e a velük csetelni vágyókat, hogy ők csak 12 évesek. Nem zavarta őket.
Egyre-másra bukkantak fel a férfiak (sőt, néhány nő is!), és nem kellett sokáig várni az első szexuális megnyilvánulásra sem, pedig a lányok tényleg jól játszották a szerepüket. Naivak voltak, szégyenlősek, tudatlanok, visszafogottak.
Boldogan mutatták a gyerekszobát, a játékaikat, a zongoratudásukat, miközben egyértelmű volt, csetpartnereik azért kérték tőlük mindezt, hogy megnézhessék őket tetőtől talpig. Volt férfi, aki nem ajtóstul rontott a házba, hanem úgy kezdett el beszélgetni, ahogy egy kislánnyal teszi az ember. Szépen és módszeresen édesgette magához a „gyerekeket”, elhitette velük, érdekli minden, amiről beszélgetni akarnak. Mások nem sokat teketóriáztak, azonnal levették a gatyájukat és a kamerába tolták a nemi szervüket. Voltak olyanok is, akik ennél is tovább mentek.
A férfiak a „kislányokat” hízelgéssel, érzelmi zsarolással fenyegetéssel vagy éppen szidással, lelkiismeretfurdalást keltve próbálták rávenni, hogy egyre többet mutassanak meg magukból. A sírás sem érdekelte őket, sőt. Sokan odáig mentek, hogy megzsarolták a „12 éveseket”, simán bevállalva az élvezetért, hogy áldozatuk kárt tesz magában szégyenében, félelmében.
A személyes találkozás lehetőségét kevesen keresték, ám akik igen, azok egyértelműen szexet akartak a gyereklányoktól.
A főszereplőkkel a forgatás előtt és közben is szakemberek, pszichológusok foglalkoztak, nem véletlenül. A felnőtt színésznők olyan érzelmi viharokat éltek meg, amelyek egy gyerek számára végképp elviselhetetlenek.
Egyetlenegyszer történt meg, hogy az egyik lány kiesett a szerepéből. A lányra ráírt egy egyetemista fiú. Mindenki azt gondolta, ő is csak olyan, mint a többi. Ám a fiú teljesen normálisan közeledett a lányhoz, aranyos volt vele, sőt, még arra is figyelmeztette, soha senkinek ne tegyen meg semmit. Ez a kedvesség annyira megdöbbentő volt a sok brutális élmény után, hogy a színésznő a beszélgetés közben elsírta magát. Ez volt a film egyetlen szép és megható pillanata.
A film végén megmutatták azt is, amikor az alkotók megpróbálták a tetteivel szembesíteni azt az embert, akit az egyik stábtag felismert. Ő végig a lányokat és a szüleiket hibáztatta, önmagát áldozatként beállítva, és nem értette, mit akarnak tőle. A cseh sajtóban később megírták, a férfi a bíróságon is úgy viselkedett, mintha vele szemben követtek volna el bűnt.
Ő volt az egyetlen a filmben megjelenő szexuális ragadozók közül, akit letöltendő börtönbüntetésre ítéltek, miután kiderült, hogy földrajztanárként egy 14 éves tanítványát molesztálta.
Többen felfüggesztett büntetést kaptak. Az egyik férfi önként adta fel magát, mondván, apa lesz nemsokára és szabadulni akar a múltjától.
A Csapda a neten egy cseh dokumentumfilm. De forgathatták volna bárhol a világon, Magyarországon is. Mert ne legyenek illúzióink, szexuális ragadozók itt is élnek, és visszaélnek a tudatlan gyerekek hiszékenységével, szeretetvágyával, önbizalomhiányával.
Ahhoz, hogy védekezni tudjanak, a gyerekeknek (és a szüleiknek) tudniuk kell az interneten rájuk váró veszélyekről. Nem elég 18 éves koruk után szembesíteni őket ezzel, már akkor szükség van erre, amikor igazán sebezhetőek. Akik mindenféle erkölcsi normára, morális értékekre hivatkozva tagadják meg ezt a tudást a gyerektől, bűnt követnek el ellenük.
További információk a filmről ezen a linken érhetőek el. A Fesztivál alatt rögzített szakmai beszélgetések itt és itt tekinthetőek meg.
Az iskolák ezen a linken keresztül regisztrálhatnak, ha be szeretnék mutatni a diákjaiknak a film oktatóváltozatát.
Címoldali kép: Shutterstock
