A szakértők is egyetértenek abban, hogy a fiúk úgynevezett „kapcsolati tanulók”, azaz, ha jó a kapcsolatuk a tanáraikkal, akkor inkább részt vesznek az órákon, és jobban teljesítenek a tanulmányaikban. Ellenkező esetben érdektelenné válnak, lemaradnak, csődtömegnek érzik magukat és megutálnak bizonyos tantárgyakat, sőt akár az egész iskolát. De miért van ez így? És probléma esetén hogyan terelgessük a fiúkat az önelfogadás és a jobb teljesítmény irányába? Ana Connery írása.
Egyszerűen azáltal, ahogy beszélünk hozzájuk, gyermekeinket kiskoruktól fogva olyan viselkedésre ösztönözzük, amit nemükhöz illőnek vélünk. Tudatosan vagy tudattalanul a lányoktól szelídséget és kedvességet várunk el, és elfogadjuk, hogy kimutatják az érzelmeiket. A fiúkat ellenben sebezhetetlenné, bátorrá és erőssé akarjuk nevelni, hogy megembereljék magukat. Ez gyakran oda vezet, hogy a fiúgyermek valódi érzelmeit mellőzve azt mutatja a felszínen, amit várnak tőle.
A fiúk végül elvesztik az érzelmi rugalmasságukat, mivel maguk is elhiszik, hogy az az érdekük, hogy egy nagy részt eltitkoljanak magukból. És ez bizony nemcsak az érzéseiket érinti, hanem az iskolai teljesítményükre is kihat, ha megromlik a kapcsolatuk a tanáraikkal. Ha önmagukat nem, akkor a körülöttük lévőket sem tudják elfogadni, elidegenednek a közegüktől, ami adott esetben az iskola.
A megromlott tanár-diák viszonyt kétségtelenül helyre kell állítani, csakhogy az a bökkenő, hogy a fiúk nem szívesen teszik meg az első lépéseket. Ám annál inkább fontos, hogy a fiú hozza rendbe, amit elrontott, és ne a szülő tegye meg helyette. Segíteni azonban tudsz, mégpedig a következőképpen:
Beszélj a tanárokkal
Ha közvetlen kapcsolatot tartasz fenn a pedagógusokkal, oszd meg velük a fiad tanulási módszereivel vagy éppen a személyiségével kapcsolatos speciális szükségleteit. Minél többet tudnak a tanárok a diákjaikról, annál személyre szabottabban tudnak foglalkozni velük, és ezáltal a kapcsolatteremtés esélye is növekszik.
Újszerűen kérdezz az iskoláról
Ne azt kérdezd a gyerektől, hogy mi volt az iskolában, vagy hogyan telt a napja, hanem konkrétan kérdezz rá tanárokra és órákra, hogy részletesebb képet kapj arról, miképp vélekedik bizonyos tantárgyakról és azokról az emberekről, akik nap mint nap tanítják. Így hamar észreveszed, ha homokszem került a gépezetbe, még mielőtt elromlana a tanár-diák kapcsolat, és beütnének a rossz osztályzatok.
Segítsd a kapcsolatfelvételben
Ha a fiad zavarban van, és kínos neki, hogy ő szólítsa meg a tanárt, segíts neki egy email vagy levél megszerkesztésében, amivel elkezdődhet a kommunikáció. Hagyd, hogy a maga módján fejezze ki magát, és a mondanivalójába is minél kevésbé szólj bele, csak legyen tisztelettudó és őszinte. Így bátorságot nyer ahhoz, hogy alkalomadtán önállóan is ki tudja fejezni a szükségleteit és érzelmeit.
Tanulj meg jól hallgatni
Egyszerűen hallgasd meg a fiad, amikor kiönti a szívét. Álld meg, hogy közbeszólj, vagy rátukmáld a saját változatodat vagy véleményedet, mert így fejlődik ki az érzelmi rugalmassága. „A meghallgatás a szülők legfőbb eszköze a fiuk rugalmasságának kialakításában” – írja Michael Reichert klinikai pszichológus, a Hogyan neveljünk fiút? című könyv szerzője.
Reichert javaslata az általa „meghallgatás-korlátozás-meghallgatás”-nak nevezett stratégia. Ennek során először meghallgatod a fiút, aki megosztja az érzéseit, legyen az csalódottság, harag vagy bármi egyéb. Közbevetőleg vedd elejét minden olyan viselkedésnek, ami ártalmas lehet, ne engedd például, hogy hazudjon, vagy hogy testvérével, osztálytársakkal durváskodjon. Tudasd vele, hogy minden negatív viselkedés elfogadhatatlan – de fogd rövidre a mondanivalódat, és aztán hallgasd őt tovább. A korlátozásaiddal valószínűleg újabb érzelmi hullámokat indítasz el benne, és ettől napvilágra kerülhet, hogy mi baja valójában. Mintha rétegeket hámoznál le, egyiket a másik után, egyre közelebb kerülve a dolog lényegéhez, ahhoz, amit tényleg érez a gyerek. Így aztán már be tud majd számolni a gondjairól, és végre önmaga lehet.
Ha a fiú érzi, hogy legalább egyvalaki tűzön-vízen át az ő embere, aki őt mindig kész meghallgatni anélkül, hogy ítélkezne, akkor a tombolás helyett rendesen fel tudja dolgozni az érzelmeit, és jobban teljesít majd az iskolában – ahogy az életben is.
(NR fordítása)
Címoldali kép: Shutterstock
