Órákat tölt egyedül a szobájában, le se lehet robbantani a közösségi oldalakról, kerüli a családdal való közös étkezéseket, sokat sportol, esetleg még bő ruhákat is hord. Nem túlzás azt mondani, ezek általános jellemzői a tini korosztálynak. Azt talán nem is gondolnánk, hogy akár egy komoly betegség jelei is lehetnek….
Ez a betegség pedig sajnos nem újkeletű. Az evészavar – ami leggyakrabban anorexiát vagy bulímiát jelent – és az ennek részeként kialakuló testképzavar, több évtizede teszi tönkre fiatalok életét, akik egy hamis ideált követve, kórosan betegesre soványodott testüket tartják tökéletesnek. A cél eléréséért mindent megtesznek: rengeteget sportolnak, egyre kevesebbet esznek, sőt akár hánytatják is magukat. Ha pedig elérték a megfelelő súlyt, foggal-körömmel ragaszkodnak a megtartásához. Ez a torz énkép azonban nagyon veszélyes, főleg akkor, ha ez az állapot sokáig fennáll. Ezért is nagyon fontos időben elcsípni a betegséget, hiszen fiatal korban számos fejlődési problémát és hiánybetegséget okozhat, sőt akár halálhoz is vezethet.
Az önelfogadás egy bizonytalan világban
Azt hinné az ember, hogy a mai tudatos világban csökken az evészavarral küzdő betegek száma, hiszen a különböző médiafelületeken folyamatosan olyan jelmondatokba ütközünk, mint a „Fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk!”, „A természetes szépség a fontos!” vagy a „Szeresd a tested!”. Sőt szinte egy emberként lélegzett fel a világ, amikor az irreális szépségideált megtestesítő Barbie babák mellett megjelentek az „emberibb”, azaz alacsonyabb, teltebb alkatú, barna, fekete vagy épp vörös hajú változatok. Ennek ellenére a betegek száma tovább nőtt.
Ezt a tendenciát tapasztalja Major Adrienn pszichiáter is, akihez egyre többen fordulnak a problémával. A szakember szerint ebben nagy szerepe van a közösségi médiának, ahol a gyerekek vagy kiskamaszok olyan példaképeket kezdenek el követni, akik látszólag tökéletesek. Érdemes azonban tisztázni, hogy az evés- és testképzavarokat nem csak az idealizált szépség elérésének a vágya okozza. Ahogy Major Adrienn is hangsúlyozza, több dolog együttes megléte váltja ki a betegséget. Így például
nagy szerepet játszik a gyermekben lévő maximalizmus, ami általában a magas, sőt gyakran túlzó szülői vagy akár tanári elvárásoknak köszönhető.
Hiszen a legjobb tanuló vagy a legtehetségesebb szavaló cím, a legkiemelkedőbb sportteljesítmény vagy akár a mindig tökéletes megjelenés leginkább a szülőknek vagy a pedagógusoknak fontos. Egy gyereknek csak azért lesz mindez cél, mert ezt várják tőle a felnőttek, sőt sok esetben ezeknek az elvárásoknak a teljesítéséhez kötődik a szülői és tanári dicséret, vagy akár a szeretet kifejezése.
Ehhez a maximalizmushoz társul egy nagy adag bizonytalanság, ami a pszichiáter szerint az utóbbi időben főleg a bizonytalan jövőkép miatt jelent meg. „Egyre gyakoribb, hogy a hozzám forduló fiatalok az elmúlt év járványhelyzete, és az egyre aggasztóbb klímaváltozás miatt aggódnak. Tele vannak bizonytalansággal a jövőjükkel kapcsolatban, nem tudják milyen területen dolgozzanak, sőt a bennük lévő félelem miatt a továbbtanulás fontosságát is megkérdőjelezik.”
Mindehhez kapcsolódik még egy nagyfokú kontroll iránti igény, hiszen ahogy a szakértő is fogalmaz,
a bizonytalanságban mindenkinek kell valami biztos pont, valami, amit maximálisan az irányítása alatt tud tartani. Ez pedig jobb híján az étkezésben tud megvalósulni.
Annak a tudata, hogy valaki maga dönt arról, hogy mit és mennyit eszik ‒ és ezzel megvalósít egy jónak tartott célt, például azt, hogy lead pár kilót ‒, ideiglenesen ellensúlyozni képes a többi bizonytalanságot. Az egyensúly megtartása azonban a legtöbb esetben nem sikerül.
Vegyük észre a figyelmeztető jeleket
Az evészavarok esetében a szülők helyzete nem egyszerű, hiszen egy rejtőzködő, alattomos betegségről van szó. A gyerek először csak kevesebbet és tudatosabban eszik, odafigyel a kalóriákra, rendszeresen sportol. Nem csoda, ha ez még nem gyanús egy szülőnek, sőt, valószínűleg sokan összetennék a két kezüket, ha a gyermekük magától kezdene ilyen életmódváltásba. A gond ezután kezdődik, hiszen a kevés evésből még kevesebb lesz, a sok sportból pedig még több. A gyerek egyre többször kerüli a közös étkezéseket, és erre mindig van egy jó indoka: „már ettem”, „majd a barátaimmal eszem”, „most nem vagyok éhes”. A szakértő szerint az is jellemző, hogy egy evészavarral küzdő gyerek szívesen készít másoknak ételt, de abból ő maga nem eszik.
Ha mégis muszáj együtt enni a családdal, jellemzően salátát vagy csak alacsony kalóriatartalmú ételeket fogyaszt, nagyon lassan eszik és apró darabokra vágja az ételt.
Az ebből logikusan következő fogyás is mindenképp intő jel, amit persze bő ruhákkal nagyon jól lehet álcázni. Ugyancsak figyelmeztető jelzés lehet, ha gyermekünk evési szokásai mellett a társas kapcsolatai is megváltoznak. Sokszor az aktív, társasági életet élő gyerek a betegség hatására otthonülő lesz, kerüli a nagyobb társasági eseményeket, idővel akár a barátait is.
Kérjük szakember segítségét
Ezen a ponton ‒ ahogy Major Adrienn is hangsúlyozza ‒ fontos, hogy minél hamarabb bevonjunk egy szakértőt, hiszen a szülő egyedül nem tudja megoldani a problémát. A gyógyuláshoz elengedhetetlen a gyors beavatkozás, hiszen minél hosszabb ideig épülnek ezek a szokások a gyerekben, annál inkább természetessé, a személyisége részévé válnak. A szakértő munkája sem egyszerű, hiszen egy torz énkép helyett egy egészségeset kell építeni a gyermekben, miközben az építmény tulajdonosa teljes mellszélességgel támasztja a falakat.
Ezért egy-két kezelés után nem is kell csodát várni, a betegség leküzdéséhez idő kell, főleg azért, mert az evés- és testképzavarral küzdő gyereknek meg kell értenie a változás fontosságát, és akarnia is kell azt.
Ha ő maga nem akarja, akár új technikákat is kitalál a család és a szakember kicselezésére. Éppen ezért a kezelés során hosszú távon kell gondolkodni, és a családban és a baráti körön belül is támogatást kell adni a gyermeknek.
Egyre kisebb gyerekeket érint az evés- és testképzavar
Major Adrienn szerint riasztó az az általa is tapasztalt tendencia, hogy az eddig főleg a 16-17 éves korosztályt érintő betegség már kitolódott a 12-13 éves korosztályra is.
„A járványhelyzetből fakadó gyakori otthonlét sajnos megnövelte azt az időt, amit a gyerekek az interneten, azon belül a közösségimédia-felületeken töltenek. Ezeken az oldalakon a celebek olyan fotóival szembesülnek, amelyek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, az pedig sosem derül ki, hogy az adott híresség vékony alakja milyen egészségtelen vagy beteges szokásoknak köszönhető.”
A pszichiáter szerint éppen ezért nagyon fontos, hogy a család minél több minőségi időt töltsön együtt. Ne hagyjuk, hogy gyermekünk bezárkózzon a szobájába és órákig a neten lógjon, hanem szervezzünk közös programot, vonjuk be minél jobban a napunkba. Közben pedig beszélgessünk vele arról, milyen problémái vannak, mi bántja, de arról is, hogy milyen pozitív dolgok történtek vele az adott napon.
Gyermekünknek abban is segíthetünk, hogy igazi példaképeket találjon magának, sőt, akár mi, szülők is lehetünk példaképek. Az önelfogadást, saját testünk, értékeink elismerését és szeretetét (vagy annak hiányát) tőlünk is eltanulhatja a gyermekünk. Ha pedig mi állandóan elégedetlenek vagyunk önmagunkkal és utáljuk a testünket, miért lepődünk meg, ha ő is így tesz?
Címoldali kép: Shutterstock
