A gyászt minden korban megtapasztalhatja a gyermek halál vagy más veszteség esetén. De tudnunk kell, hogy a gyermeki gyász sokszor nem várt formában vagy helyzetekben mutatkozik meg. Joanna Eng írása.
Egy ismerős személy halálán persze elszomorodik az egészen kisgyerek is, de az is természetes, ha ugyanolyan könnyeket hullajt, amikor meghal a macskája vagy egy híres sztár. És ne gondoljuk, hogy érzéketlenségre vall, hogy ugyanakkora veszteség számára, ha elköltözik a barátja, vagy lemarad valami jó programról (ami a pandémia miatt bizony bőven előfordult), mint egy kedves rokon elvesztése.
Mindenki másképp gyászol, és ez a gyerekekre is vonatkozik. Attól is függ, milyen választ adnak a veszteségre, hogy melyik fejlődési szakaszban tartanak. Fontos, hogy tudjunk róla, mi megy végbe a gyermek lelkében, beszélgessünk vele az érzelmekről, és ahogy tudjuk támogassuk őt a gyászában.
A gyermek gyászára utaló jelek:
– keresi az elveszített személyt, állatot vagy tárgyat, álmodik róla, vagy érzi a jelenlétét
– megváltoznak az étkezési, alvási, vécére járási szokásai
– hirtelen gyerekesebben viselkedik – vagy ellenkezőleg, még felnőtt felelősséget is magára akar vállalni
– ingerlékenység, szorongás, ragaszkodás, heves érzelmek
– bűntudat, önmaga hibáztatása a veszteségért
– emberkerülés, rendszeres tevékenységek hanyagolása
– záporozó kérdések, halál vagy veszteség miatti bánkódás
– panaszkodás fizikai fájdalomra
– szétszórtság
– zavartság, ki nem mutatott érzelmek
Tudnivaló, hogy a gyerekek, főleg fejlődésük korai szakaszában, magukkal vannak elfoglalva, ezért ne csodálkozzunk azon, hogy nem úgy gyászolnak, mint a felnőttek. A nagy szomorúság ellenére megkérdezik, hogy a szülinapi bulijukat azért megtarthatják-e, és az sem látszik rajtuk, hogy átérzik a többiek gyászát. Érzéketlennek vagy feledékenynek hatnak, pedig teljesen normális, hogy a saját szemszögükből látják a dolgokat.
Hogyan segíthet a szülő a gyereknek?
Mivel a gyerek másképp reagál a veszteségre, mint a felnőtt, nem mindig tudjuk, hogyan vigasztaljuk meg, mit mondjunk neki, hogy átsegítsük a gyászfolyamaton. Megvannak azonban ennek a módjai, amelyek mindenfajta veszteség, gyász esetén hatásosak lehetnek. Az a fő, hogy mindezt a gyerek számára érthetően és az ő megközelítésében adjuk elő neki. Íme, néhány jótanács:
– Folytassátok a mindennapi szokásokat, megmutatva, hogy az élet megy tovább.
– Légy hozzá gyöngéd, legyetek sokat kettesben, vigasztald mesékkel, játékokkal, dalokkal.
– Őszintén beszélj neki arról, ami történt (persze, ahogy a gyereknek való, zavaróbb részletek nélkül), hogy az, akit vagy amit elvesztett, nem tér vissza többé. De kerüld az olyan kétértelmű kifejezéseket, mint az, hogy „elment”, és ne fogalmazz félrevezetően, ne mondd, hogy „elaludt”, mert ez összezavarja, sőt, megijeszti a gyereket.
– Játsszatok szerepjátékokat. A halálról vagy a veszteségről szóló jelenetek jó terápiás eszköznek bizonyulnak, lehetőséget adnak a gyereknek az önkifejezésre, arra, hogy kibeszélje minden fájdalmát.
– Gyerekkönyvekből keressetek ki együtt olyan történeteket, amelyek hasonló problémáról szólnak.
– Bármiféle elbúcsúzásnál legyen jelen, ismerje meg, hogy milyen az, ha valakitől búcsút veszünk.
– Mesélj neki arról, hogyan éltél át te is hasonló veszteséget, milyen nehéz volt, és hogy sikerült magad átverekedned azon a nehéz időszakon.
– Ne feledd, hogy a gyász ciklikus, ezért ne tévesszen meg, ha a gyerek jól van, mert a bánat vissza-visszatér pár nap, hét vagy hónap múlva.
– Ha a gyereken hat hónapnál is tovább mutatkoznak a gyász jelei, vagy olyan súlyos tüneteket mutat, hogy már aggódni kell a testi-lelki egészségéért, akkor okvetlenül kérj szakszerű segítséget.
Kisállat elvesztése
Ilyenkor mondjuk ezt: „Tudom, hogy X nagyon fontos volt neked, és úgy szeretted, mint egy kistestvért. Ha szomorú vagy, dühös és elkeseredett, amiért nem látod többé, az teljesen érthető. Bármikor beszélhetünk róla, bármit kérdezhetsz, vagy ha akarod, csak üljünk csöndben egymás mellett. Hidd el, könnyebb lesz ezután”.
Sok gyerek nem állatnak tekinti a kedvencét. Mivel a gyerek világa még kicsi, erősebb kötelék alakul ki közte és az állat között, és ha meg kell válnia tőle, az akár súlyosabban is érintheti, mint egy ember elvesztése.
A gyász feldolgozásában segíthetsz neki azzal, hogy összeállíttok egy albumot az állat képeivel, vagy búcsúszertartást rendeztek. De az is jó, ha csak beszélgettek róla.
Más beszélgetéseket is folytathattok, például beszélj a gyereknek az élet körforgásáról, és arról, hogy a növény is, az állat is születik és meghal, és még pusztultában is hasznára válik a természetnek. A gyerek végül megérti, hogy a halál az élet természetes része, és bár a veszteség fájdalmas, mégis kiheverhető.
Nagyszülő vagy más családtag halála
Mondd a gyereknek: „Azt ugye tudod, hogy én is meg az egész család is, mindnyájan nagyon szeretünk téged, és mi még sokáig élünk. Ha szomorú, dühös vagy magányos vagy, mindig számíthatsz ránk, és ha hiányzik a nagypapa, beszélgessünk azokról a szép élményekről, amiket átéltünk vele, és idézzük fel a sok vicces, mókás történetet, amiken annyit nevettünk”.
Ha egy családtag meghal, a gyerek gyakran amiatt aggódik, hogy a szülei vagy más szerettei is nemsokára meghalnak. Ha kérdezősködik, mindig válaszoljunk neki őszintén, de közben nyugtassuk meg, hogy mi vele leszünk, megmaradunk neki.
Kutatások kimutatták, hogy a nagyszülő-unoka kapcsolat rendkívül erős lehet. A veszteség nehéz időszakán kreatív tevékenységekkel, fényképalbum-nézegetéssel segíthetjük át a gyereket, vagy énekelhetünk, verselhetünk a hiányzó nagymamáról/nagypapáról.
Egy barát halála
Mondd a gyerekednek: „Tudom, milyen szomorú, hogy többé már nem látod X-et az iskolában, és nem fogtok többé együtt zenélni meg játszani, és nekem is borzasztóan hiányozni fog. De hidd el, hogy ilyen nem történik gyakran, téged nem fenyeget ilyen veszély, és a legtöbb gyerek sokkal tovább él, egészen öreg koráig, csak akkor halnak meg, amikor nálam is sokkal öregebbek! És ha többet akarsz tudni X-ről, és hogy mi történt vele, kérdezz csak, és én mindenre válaszolok neked”.
Ha az ő korosztályából hal meg valaki, a gyerek nemcsak őt gyászolja, hanem saját magát is, mert elfogja a halálfélelem. És igen, amiatt is aggódik, hogy nem mehet tovább az élete a megszokott mederben. Ezért bátorítsuk, hogy kérdezzen nyugodtan bármit, még ha nehéz is válaszolni a kérdéseire. Mondjuk el neki, hogy milyen erős és ellenálló az emberi test, és hogy a legtöbb bajból képes felgyógyulni.
A tinédzsereket különösen lesújtja egy körükből valónak a halála, hiszen az ő világuk középpontjában a barátok állnak. Éreztesd a tizenéves gyerekeddel, hogy mellette vagy akkor is, ha úgy viselkedik, mintha nem lenne szüksége rád. Csak ülj le mellé, hadd öntse ki a szívét, vagy akár hallgathattok is. Biztasd, hogy találkozzon a kortársaival, nagyobb szüksége van rájuk, mint valaha, mivel nekik jobban meg tud nyílni, mint neked.
A gyerekben, aki elveszít egy barátot, felébred a segíteni akarás is. Ha közeli barátok voltak, mondjon beszédet a temetésén, szervezzen megemlékezést az iskolában, vagy segítsen valamiben az elhunyt családjának, alapítvány létrehozásában vagy másban, ami fontos volt a gyerek számára, akit gyászolnak.
Halál a hírekben
Ha a gyerek halálhírről értesül, például egy háború halálos áldozatairól vagy egy híresség haláláról, ezek a hírek felzaklatják, és hiába nem ismeri, mégis meggyászolja őket.
Mit mondjunk ilyenkor? „Megértem, hogy mélyen lesújt téged X vagy Y halála, bár nem ismerted személyesen. Beszélgessünk róla, hogy az emlékezetedben tovább éljen.”
Ha téged nem érdekelt az a személy, vagy nem is hallottál róla, mielőtt meghalt, akkor is légy megértő, fontos, hogy érdeklődést mutass. Ezzel mutatod ki, hogy támogatod a gyerekedet, és méltányolod az érzéseit. Ő most tényleg gyászol, annak ellenére, hogy nem ismerte az illetőt.
A veszteség úgy általában véve
Van másfajta veszteség is. Nemcsak a halált gyászolhatja meg a gyermeked, hanem azt is, ha egy barát elköltözik, vagy ha a nagyszülője betegségében annyira megváltozik, hogy nem lehet ráismerni. És azt is keservesen éli meg a gyerek, ha valamelyik szülője éjszakai műszakban kezd dolgozni, és ezzel felborul a megszokott napirend. A pandémia vagy más egyéb miatt elmulasztott programokat is meggyászolhatja.
Mit mondjunk neki? „Tudom, mennyire bántó, hogy ez most kimarad. Már csak azért is bosszantó, mert rengeteget készültetek rá, te meg a barátaid. És máskor is milyen jól sikerültek ezek a programok. Megértelek, hogy dühös és szomorú vagy. Csináljunk helyette valami jó dolgot, lehet az társasjáték, közös filmnézés vagy bármi.”
A gyermeked tehát akkor is átmehet gyászfolyamaton, ha nem halt meg senki. Egy nehéz helyzettel kell megbirkóznia. Ez már csak azért is így van, mert a gyerek kevésbé tud valamit lezárni, kevésbé érzékeli a véglegességet. Ezt az érzékét ki kell fejleszteni, ebben segíts neki, hogy továbbléphessen.
Állítsatok össze egy listát a pozitív dolgokról, amelyeket a barátságból, a kapcsolatból vagy a befejezetlen ügyből nyert. Ne a negatív következményeken borongjatok, hanem arra biztasd, hogy az előnyöket nézze, amelyekből örökre erőt meríthet. Nem csak veszteség származik abból, ha valaminek vége.
Írással is le lehet zárni egy helyzetet. Írjatok együtt egy szívhez szóló levelet, akkor is, ha az a személy vagy dolog meg sem kapja az irományotokat. Azáltal, hogy a gyerek kiírja magából a lelkében feltorlódó érzelmeket, egy búcsú- vagy köszönőlevél is segít a helyzet lezárásában.
(NR fordítása)
Címoldali kép: https://parents-together.org
