A gyereked elérkezett abba a korba, amikor már attól is a plafonon van, ha azt tanácsolod neki megnyugtatásképpen, hogy vegyen öt mély lélegzetet? Nos, akkor eljött az ideje, hogy új módszereket vess be. Joanna Eng írása.
Mutatunk néhány, a gyerek korának megfelelő fogást, amellyel bizton megtöröd az ellenállását, és ki tudod őt mozdítani dühödt vagy elkeseredett állapotából. Hidd el, képes vagy elűzni a szorongását is, hiába tesz úgy, mintha nem kellene a segítséged.
Nagyobbacska gyereket is simán meg lehet nyugtatni, segíteni neki, hogy egészségesebben küzdje le a negatív érzéseit.
1. Foglald el valamivel, de ne erőszakosan
Előfordul, hogy a gyerek azért nem fogadja el a segítségedet, mert az unszolásod csak még ingerültebbé teszi. Ajánlj neki valami kreatív elfoglaltságot, aztán vonulj vissza, hadd döntsön önállóan. Ne érezze, hogy rajta tartod a szemed, és ne is ecseteld ennek a tevékenységnek az előnyeit.
Mondd azt neki: „Itt ez a vázlatfüzet meg az új filctollak, hátha volna kedved rajzolgatni”.
Utána hagyd békén. Ha lecsillapodott, talán hajlandó lesz beszélni.
2. Ossz meg vele egy bensőséges titkot
Mesélj neki egy olyan korszakodról, amikor benned is erős érzelmi viharok dúltak, és arról, hogyan tetted túl magad a gondjaidon. Ezzel megmutatod, hogy te is „emberből vagy”, és neked is meg kellett küzdened a nehézségekkel.
Az se baj, ha a sztori vicces vagy kínos, mivel annál jobban eloszlatja a sötét felhőket, és annál inkább megnyílik neked a gyerek.
Elmondhatsz egy ehhez hasonló esetet: „Egyszer szörnyen begurultam az apukámra, és elhatároztam, hogy világgá megyek. Már majdnem kijutottam a városból, de úgy megéheztem, hogy kénytelen voltam felhívni őt, hogy jöjjön értem”.
3. A szó szoros értelmében válts hangsávot
A zene remek nyugtató és hangulatjavító eszköz lehet ilyenkor. Ha esetleg nem tudod, hogy milyen zenét akar hallgatni a gyereked, egy kis humort is beleadhatsz, az is jó elterelés: kezdj neki lejátszani egy olyan zenét, amit te szeretsz, de tudod, hogy a gyereked le fogja cikizni, vagy egy vicces dalocskát, amit pöttöm korában szeretett.
Mondd neki: „Én ezt szoktam hallgatni, ha rossz a kedvem, de ha te mást szeretsz, tedd fel azt”.
4. Tekintsétek át a negatív gondolatokat
Amikor gyermeked agya ezt zakatolja: „Teljesen le fogok bőgni a mai előadásommal”, nyilvánvalóan idegesen indul a napja. Fontos emlékeztetned rá, hogy ezek csak gondolatok, nem pedig tények. Segíts neki kiszűrni a negatív gondolatait, hogy fennakadjanak a tényellenőrzés rostáján, és ne a rossz érzéseivel foglalkozzon, hanem csak a zavaró tényekkel.
Kérdezd meg: „Mi szól emellett a gondolat mellett, és mi ellene?” És indítványozd: „Soroljuk fel a puszta tényeket”.
Ha kell, segíts neki, hogy fogjon hozzá az efféle tények összegyűjtéséhez: „Az osztályban a többi gyereknek is előadást kell tartania”; „Bő vázlatot írtál, hogy miről fog szólni az előadásod” stb.
5. Játsszátok el: „Mi a legrosszabb, ami történhet?”
Ez szintén jó módszer a valóság ellenőrzésére, és kiváló alkalom a kreatív önkifejezésre. Ha kisüti, hogy mi a legrosszabb eshetőség, mi az, amitől a legjobban fél, rájön, hogy ez egyrészt nem történik meg, vagy ha mégis, azt is túléli.
Mondd ezt: „Ha nyugtalan vagyok és szorongok, megkérdezem magamtól: mi a legrosszabb, ami történhet? Aztán le is írom azt a borzalmat, vagy hangfelvételt készítek arról a szörnyűségről, ami, ne adj’ isten, bekövetkezhet. Tedd te is ezt, és mutasd meg nekem, ha akarod, vagy egyszerűen csak hajítsd ki”.
6. Cseréljetek szülő-gyerek szerepet
Ha a gyerek már lehiggadt és magához tért, azzal is rábírhatod, hogy legközelebb jobban viselkedjen, hogy hipotetikus kérdéseket teszel fel neki. Akár szólítsd fel egy kis szerepjátékra, hadd lásson az orrán túl, szemlélje távlatosabban a dolgokat.
Szegezd neki a kérdést: „Ha te lennél a szülő, én meg a gyerek, mit szólnál, ha úgy jönnék haza, mint egy dúvad, ordítoznék, lökdösném az öcsémet, csapkodnám az ajtót, és nem árulnám el, hogy mi bajom?”
Ezek után rátérhettek arra, hogy mi esik rosszul neki vagy másoknak, milyen következménye lehet az ilyen viselkedésnek ‒ és azt is megbeszélhetitek, hogy lehet az erős érzelmeket helyesen kifejezni.
7. Tűzzetek ki egy konkrét célt
Ha a tinid megreked az érzelmeinek helytelen kinyilvánításánál (vagy ki nem nyilvánításánál), érdemes egy szándékot, célt kitűznie, ami lehet olyan csekélység, mint pár kedves szó a testvéréhez. De egy napra elég egy cél.
Nem biztos, hogy lelkesíti, ha te tűzöl ki neki célt. Előbb tűzz ki magadnak, majd ő is kitűz magának.
Mondd: „Tűzzünk ki mindketten egy napra egy-egy célt, aztán ellenőrizzük egymást. Nekem az a célom, hogy ránézzek arra, akihez szólok, és ne a lakás túlfeléből kiabáljak be neki. Nyugodtan figyelmeztess, ha erről megfeledkezem”.
Ha tetszenek, válogass ezekből a módszerekből nyugtalan csemetéd leszerelésére. Ha érdeklődve, bizalommal közelítesz hozzá, azt tutira nem veszi lekezelésnek vagy félreértésnek, és máris szebbnek látja majd a világot.
(NR fordítása)
Címoldali kép: https://parents-together.org
