„Ez szemétség!” „Nem ér!” „Hát ez igazságtalanság!” Hányszor hallunk efféle kifakadásokat a gyerekünktől. Ő pedig tőlünk ilyesféle válaszokat kap: „Hja bizony, az élet nem igazságos!” Ezzel fején találjuk a szöget ‒ no de segítünk-e vele a gyereken? Joanna Eng írása.
Körülbelül annyira segít, ha általános okoskodással reagálunk, amikor valami nyugtalanítja a gyereket, mint amikor felszólítjuk rá, hogy „Nőj már fel végre!”, vagy „Szokj hozzá, mert ilyen az élet!”. A gyerekünktől ugyan hiába várjuk, hogy teljesítse ezeket a végrehajthatatlan utasításokat.
© Shutterstock
Ráadásul az érzéseit teljesen figyelmen kívül hagyjuk, ha efféle felszínes mondatokkal próbáljuk leszerelni.
Ha a gyerekednek gondja van, esetleg konfliktusba keveredett, próbáld meg az ő szemszögéből nézni a dolgokat. Hátha megérted, miért mondja azt valamire, hogy nem igazságos. Amúgy nem árt, ha a gyerek látja, érzi, hogy mi igazságos, és mi nem az. Főleg, ha nemcsak a maga érdekét nézi, hanem valamennyi érintettel kapcsolatos bánásmódra érzékeny. Ezért fontos a szociális nevelés (erről ld. pedagógus szakértőnk cikkét ‒ a szerk.).
Támogassuk a gyerek igazságérzetének kifejlődését. Semmiképpen ne fojtsuk el csírájában azt sugallva, hogy maga a felvetés is idegesítő és értelmetlen.
Következzék néhány ötlet arra vonatkozóan, hogyan ragadjuk meg a gyökerénél és oldjuk meg a problémát ahelyett, hogy félresöpörnénk, és hagynánk, hogy a gyerekünk magában fortyogjon.
Kérdezz, hogy mélyebbre leáshass
Ahelyett, hogy egyből következtetéseket vonnál le, vagy a panaszát lekicsinyelnéd, kérdésekkel próbáld megfejteni, hogy miből fakad a gyerekednek az a rossz érzése, hogy igazságtalanság történt. Segíts neki, hogy jobban megértse a helyzetet. Ilyen kérdéseket tehetsz fel:
– Mit tartasz igazságtalannak?
– Miért borultál ki ennyire?
– Azt hitted, hogy ma megyünk cukrászdába?
Lehet, hogy kiderül, hogy a gyerek nem jól érti, hogy mi az, hogy „igazságtalan”. Nem kizárt, hogy valami egészen más dolog miatt készült ki. Nem baj, ez is egy alkalom arra, hogy elbeszélgessetek az igazság, illetve igazságtalanság fogalmáról.
Méltányold az érzéseit
Arról nem tudod meggyőzni a gyerekedet, hogy nem érte sérelem ‒ akkor sem, ha neked ez a meggyőződésed. Ha azt bizonygatod, hogy az egész nem nagy ügy, vagy csak túlreagálja a dolgot, az csak olaj a tűzre. Inkább lépj egyet hátra, és kérdezd meg: „Neked ez ilyen fontos?”
Értesd meg vele, hogy szabad megsértődnie, haragudnia vagy csalódnia. Mondd neki: „Megértem ezt az érzésedet”. Ha a gyerek meghallgatásra talál, könnyebben túllendül a rossz hangulatán, és képes lesz váltani.
Képzelje magát más helyébe
Ez nem megy magától: a gyereket hozzá kell segíteni ahhoz, hogy más szemszögéből is lássa, a többi ember számára mi igazságos és mi nem az. Játszhattok szerepjátékot: cseréljetek szerepet, vagy tegyél fel neki hipotetikus kérdéseket, hadd gondolkozzon el. Kezdetnek néhány ötlet:
– „Emlékszel arra, amikor neked szabad volt valamit megtenned, és az öcsédnek nem? Mit gondolsz, mit érzett ő akkor?”
– „Játsszuk azt, hogy te vagy a szülő, és én a gyerek. Te mit mondanál nekem?”
– „Ha te lennél a tanító néni, te másképp csináltál volna valamit?”
Értesd meg vele, hogy az „igazságos” nem jelent mindig „egyenlő”-t
Sok gyerek méltatlankodik, ha nem pontosan ugyanazt kapja mindig, mint a másik. Értessük meg vele, hogy az egyenlősdinél olykor igazságosabb az, ha nem egyformán jut mindenkinek mindenből. Példának okáért:
– A felnőttek és a nagyobb gyerekek tovább fennmaradhatnak, mert a szervezetük nem igényel annyi alvást.
– A kisbabáknak több segítségre van szükségük, mert egy csomó dologra még nem képesek önállóan.
– A mozgáskorlátozott emberek közelebb parkolhatnak a bejárathoz, mert nehezebb és időigényesebb számukra a bejutás.
Süssétek ki együtt a megoldásokat
Az „igazságos” mindenki számára legyen igazságos. Ezért ha többen vannak, kérdezd meg a gyerekeket, hogy a jelenlegi egyenlőtlenségeket hogyan lehetne úgy kiigazítani, hogy mindenki elégedett legyen. A testvérek felváltva dobják be az ötleteiket, és aztán vegyétek végig, hogy a lehetséges megoldások közül melyik igazságos és melyik nem.
Még ha a szóban forgó „igazságtalanságon” nem változtathatsz is, akkor is érdemes meghallgatnod a gyerekek véleményét, mert ezzel fejlődik a problémamegoldó készségük és az igazságérzetük. A gondolataikból akár még egy kis történetet is kerekíthetnek, vagy mondjuk megfogalmazhatnak egy hivatalos levelet, amely jóvátételt követel az ügyben.
(NR fordtása)
Címoldali kép: https://parents-together.org/
