Rovatok

Ne aggódj, ha még nem randizik a tini gyereked

Ha netán amiatt aggódnál, hogy a kamasz gyereked még nem randizik, és ezzel egy fontos fejlődési szakasz marad el nála, nyugodj meg, aggodalomra semmi ok. Egy friss tanulmány szerint a szinglik semmiben sem maradnak el randizgató társaik mögött. Sőt! Ana Connery írása.

Egy hét éven át közölt adatokra támaszkodó, közel 600 tinédzser megfigyelésén alapuló, amerikai tanulmány megállapította, hogy azok, akik nem sokat vagy egyáltalán nem randevúznak, ugyanolyan szociális készségekkel rendelkeznek, mint azok, akik ha csak lehet, élnek a lehetőséggel. A szingliknél ráadásul a depresszió is kisebb arányban fordul elő.

A diákokat nemcsak a randizásról kérdezték, hanem arról is, hogy milyen a kapcsolatuk a barátaikkal és a családjukkal, voltak-e valaha depressziós tüneteik, foglalkoztak-e az öngyilkosság gondolatával. A tanáraiktól pedig azt kérték, hogy értékeljék a diákok viselkedését a szociális és a vezetői képességeik szerint, valamint őket is megkérdezték arról, hogy mutatkoztak-e a tanítványaiknál a depresszió jelei.

Az eredmény: a tanárok lényegesen magasabbra értékelték a szingli tanulók szociális és vezetői képességeit, és a szinglik saját bevallásuk szerint is jobb készségekkel rendelkeznek e téren, mint randizó társaik.

„15 és 17 éves koruk között, azaz középső kamaszkorukban, a tizenévesek többségének már voltak romantikus tapasztalataik” ‒ állítja a tanulmány vezető szerzője, Brooke Douglas, a Georgiai Egyetem Közegészségügyi Főiskolájának doktorandusza. „A kamaszkori tapasztalatok gyakoriságából egyes kutatók arra következtetnek, hogy a tizenévesek randevúzása normatív viselkedésnek számít. Vagyis sokan a lelki fejlődésük szempontjából éppen időszerűnek tartják romantikus kapcsolat létesítését, mert ezt diktálja a környezetük.”

Csakhogy változnak az idők. Manapság inkább a csoportos találkozók dívnak, népes baráti társaságok gyűlnek össze közös eseményekre, mégpedig az édes kettesben eltöltendő idő, a hagyományosabbnak tekintett páros programok helyett. Így hát nem meglepő, hogy manapság már korántsem szégyellnivaló az egy-két évtizede még megbélyegzett szingliség.

„A tanulmány cáfolja, hogy a nem randizás valamiféle összeférhetetlenséggel lenne egyenlő” ‒ szögezi le Douglas, és külön felhívja az iskolák és egyéb intézmények figyelmét, hogy foglalják bele egészségfejlesztési programjukba azt az elvet, hogy

a nem randizó életmód is teljes értékű lehetőséget biztosít a normális, egészséges fejlődésre. 

„Közegészségügyi szakemberekként az a helyes hozzáállás, ha elismerjük, hogy a serdülőknek is egyéni szabadságukban áll eldönteni: akarnak-e randizni vagy sem. Mindkét lehetőség elfogadható és egészséges.”

Szülőként fontos észben tartanunk, hogy a gyerekkorunkban érvényes szabályok folyamatosan változnak, így tehát az elvárásainknak is változniuk kell. Nem a randizás az egyedüli jele annak, milyen a tizenévesünk szociális beállítottsága, hogyan boldogul az érzelmek világában. A lényeg, hogy élvezze a barátokkal, családdal eltöltött időt. Érzelmi épsége, lelki egészsége szempontjából teljesen mindegy, hogy van-e szerelmi partnere vagy nincs.

(NR fordítása)

Címoldali kép: Shutterstock