Láttad már a gyermekedet némán szenvedni ahelyett, hogy megmondta volna, hogy mi baja? És előfordult már, hogy te adtál hangot a gyereked igényeinek, nem várva meg, hogy ő szólaljon meg a saját érdekében? Ha egyik kérdésre is igennel válaszolnál, neked ajánljuk ezt a cikket. Joanna Eng írása.
Az önérvényesítés azt jelenti, hogy az ember tudja, mit akar, és ennek hangot is ad. Szülők világszerte azzal vannak éppen elfoglalva, hogy segítsenek újraépíteni gyermekeik szociális-érzelmi készségeit, amelyeket a pandémia alatt elveszítettek. A társas életet, a szociális együttlét színtereit megrengető, hónapokig tartó covidos időszakok körülményei között cseperedő gyermekeinket általában véve nagyobb fokú önállóságra neveljük. Ennek jegyében arra kell bátorítanunk őket, hogy fesztelenül ‒ azaz udvariasan, de határozottan ‒ öntsék szavakba a kívánságaikat.
Azokból a gyerekekből, akik képesek érvényesíteni a szándékaikat, magabiztosabb, függetlenebb és öntudatosabb felnőttek lesznek.
A szükségleteink kinyilvánítása és az önmagunkért való kiállás nem magától értetődő képesség, azt meg kell tanulni. Ezért most bemutatunk néhány hathatós receptet az önérvényesítés kidolgozására ‒ beleértve azokat a kifejezéseket is, amelyeket a gyerek e célból használjon.
Határozzátok meg az erősségeit és a gyengeségeit
Ülj le a gyerekeddel, és segítsd neki feltérképezni azokat a területeket, amelyeken jó, és azokat, ahol nehézségekkel küzd. (Egyszersmind magadnál is felmérheted ezeket a készségeket. Sok felnőttnek ugyancsak a javára válik a fejlesztésük!)
Ezután határozzátok meg, hogy milyen változások szükségesek ahhoz, hogy azokon a területeken is jobb legyen a gyerek, ahol egyelőre gyengébb. Ennek alapján kiokoskodhatjátok, hogy hol és mikor érdemes gyakorolnia az önérvényesítést.
Például az a gyerek, akinek képességei, tanulási stílusa eltér a többiekétől, kérje meg a tanárt, hogy az osztályteremben hadd üljön az első sorban, mert így inkább hallja, mit mond, és jobban tud figyelni az órán. Az introvertált gyerek pedig szóljon, hogy neki több gondolkodási időre van szüksége, ha helyben meg kell válaszolnia valamilyen szóbeli kérdést.
Készüljetek fel szerepjátékkal a kínos beszélgetésekre
Az olyan jelentős találkozások előtt, amikor a gyereked beszélni készül valakivel ‒ például a barátjával, aki megbántotta őt, vagy a tanárával, hogy adjon többletidőt egy dolgozatra ‒ szerepjátékkal segíthetsz neki a felkészülésben.
Légy te a tanár vagy a barát, a gyereked pedig gyakorolja, hogy mit fog mondani. Kisebb gyerekkel plüssállatok vagy babák szerepeltetésével is eljátszhatjátok a jelenetet.
Adj megfelelő szavakat a szájába
A gyerekek néha nem tudják tapintatosan megfogalmazni, mi az, amit szeretnének. Ezért érdemes begyakorolni bizonyos mondatokat. Íme néhány példa:
- „Nagyon igyekszem, mert igazán érdekel ez a téma, csak megakadtam ezen az egy dolgon. Kaphatnék segítséget?”
- „Nem tudnánk ezt másképp elintézni? Úgy, hogy mind a ketten jól járjunk?”
- „Már régóta bajlódom ezzel. Kérlek, mondd meg, mit tegyek!”
- „Mikor beszéljük meg, hogyan oldjuk meg ezt a dolgot?”
- „Bocsánat, én nem olyat kértem, amilyet adtál. Kicserélhetnénk?”
Különböző önérvényesítő ötletek
A gyerek merjen felszólalni a saját érdekében akkor is, ha nem az ő kezében van az irányítás. Az önérvényesítésnek különböző módjai vannak. Például:
- Orvosi vizsgálatkor ő is feltehet kérdéseket.
- A tanártól közvetlenül az óra után vagy utólag e-mailben is kérhet tanácsot.
- A szüleivel szóban és írásban egyaránt közölhet valami fontos dolgot.
Annak viszont mindenképpen legyen a tudatában a gyerek, hogy mindig az őszinteség és az egyenesség a legjárhatóbb és a leghatékonyabb út. (Tehát nehogy névtelen kommenteket küldözgessen a közösségi médiában!)
Gyakoroljátok, hogy a mindennapi helyzetekben is hallassa a hangját
Nem kell a komolyabb helyzetekre várni, hogy a gyerek elkezdje gyakorolni az önérvényesítést. Már egész kis korban érdemes elkezdeni.
A kislányokat különösen fontos hozzászoktatni, hogy az ő igényeik, vágyaik, ambícióik is számítanak, hiszen a kulturális minták még mindig azt az avítt világképet sugallják, hogy elsősorban a fiúknak, férfiaknak kell érvényesülniük a világban, a közéletben, az üzleti szférában vagy akár a művészetekben.
A mindennapi életben is szokjon hozzá, hogy tudja, hogy mi kell neki, és tudjon kérni is. Például:
- Hagyd, hogy ő rendeljen a vendéglőben, még akkor is (főleg akkor!), ha különös kérése vagy, mondjuk, allergiája van.
- Biztasd, hogy a boltban ő kérdezze meg az eladótól, hol talál meg valamit, vagy az áruházban őt küldd érdeklődni az információs pulthoz.
- Ő mondja meg az orvosnál a látogatásotok okát.
- Ő írjon e-mailt a tanárának, ha kérdése vagy gondja van.
Persze eleinte sokat kell segíteni a gyereknek (emlékeztetni rá, hogy mit mondjon stb.), és ez nem is baj. Fő, hogy az önbizalma nőttön-nő, valahányszor átadod neki az irányítást.
(NR fordítása)
Címoldali kép: Shutterstock
