Ha állandóan csak rászólunk, hogy „vigyázzon”, az túl általános, és csak leneveljük a gyereket a kockázatvállalásról. Van jobb módja is.
Igaz, ami igaz, a legtöbb gyerek — főleg a totyogók és az óvodás korúak — igencsak mozgékonyak és meggondolatlanok, amitől nem csoda, ha a szülő ideges lesz.
Ne feledjük azonban, hogy nekünk, szülőknek nem az a feladatunk, hogy a gyereket minden bajtól megóvjuk, hanem inkább arra igyekezzünk rávenni, hogy ő oldja meg a saját problémáit, biztonságos döntéseket hozzon, és tudatában legyen a környezetének. Ehhez más gondolkodásmódot kell elsajátítanunk.
Figyelmeztethetjük a gyereket a veszélyhelyzetre úgy is, hogy felhívjuk a figyelmét a körülményekre. Ha megérti, miért sérülhet a biztonsága, máskor saját belátásból képes lesz megóvni magát, a testi és lelki épségét egyaránt.
Mit mondjunk?
Így hát ahányszor csak kísértésbe jövünk, hogy egy „vigyázz” szóval rákiáltsunk, inkább ajánljuk a következő mondatokat:
Látod, hogy hová tedd a következő lépést?
Nézd meg, milyen csúszós ez a kő / hegyes ez a bot / stb.
Itt most biztonságban érzed magad?
Ráérsz, csak lassan!
Mit tervezel, ha átjutsz ezen / fölmászol a tetejére / stb?
Szerinted ez megsebezhet valakit?
Arra figyelj, amit csinálsz.
Több helyre van szükséged?
Ha segítség kell, rám számíthatsz.
