Riasztó, nyugtalanságot keltő történetek ömlenek minden pillanatban a médiából. A gyerekek még ki sem lábaltak a járvány okozta szorongásból, most az Ukrajnából érkező háborús hírek fokozzák a félelmüket. De hogyan nyugtathatjuk meg őket?
Nem könnyű a helyzet, hiszen mi sem tudjuk higgadtan kezelni a helyzetet. A gyerekek pedig érzékeny antennáikkal azonnal reagálnak a körülöttük folyó eseményekre. Aligha tudjuk megóvni őket attól, hogy értesüljenek a szomszédos országban folyó harcokról. A gyermeki fantáziában pedig rettegéssé nőhetik ki magukat az innen-onnan összeszedett információk.
Épp ezért jobb, ha az otthon biztonságos közegében, tőlünk hallanak a helyzetről, persze az életkoruknak megfelelően. Hogyan beszéljünk a háborús eseményekről?
- Ne terheljük a gyereket a saját félelmeinkkel. Nem kell letagadni, hogy mi is feszültek vagyunk, de felnagyítani sem kell a problémát. Ugyanakkor jó, ha a gyerek érzi, hogy nincs egyedül a félelmeivel, és jogosak az érzelmei.
- Amikor a tudósításokat követjük akár a tévében, akár a közösségi médiában, figyeljünk oda, hogy a gyerek hallja-e, amit mi hallunk, ugyanis az nem feltétlenül az ő fülének való. Kapcsoljuk ki időben a tévét, a számítógépet, de ne tabusítsuk a témát.
- Kérdezzünk! Tudjuk meg, mit hallott, mit gondol, mitől fél. Ha tudjuk, hogy pontosan mi foglalkoztatja, könnyebb választ adnunk az aggodalmaira, és helyére kerülhetnek a hamis információk.
- Hagyjuk, hogy ő kérdezzen! A gyerek annyit kérdez, amennyit az érzelmi teherbírása megenged. Az életkorának megfelelően válaszoljunk, ne bonyolódjunk bele túlságosan a részletekbe.
- Beszéljünk arról, hogy a világ nem tökéletes: történnek ijesztő dolgok, de a család megóvja őt. Tudnia kell, hogy szülőként mindent megteszünk a biztonsága érdekében. Legyünk mi a villámhárítók.
- Dolgozzuk fel játékkal! A közös játék, a közös rajz segít kifejezni és feldolgozni a szavakkal nem kifejezhető félelmeket.
Adjuk meg neki azt az érzelmi támogatást, amire szüksége van. Nem csak a kisgyermekeknek, a kamaszoknak is számos kérdésük van, amivel jobb, ha nem maradnak egyedül.
