Ami volt, az elmúlt. Ami megtörtént, azon már nem tudsz változtatni. Egyetlen lehetőséged van: napirendre térni felette. De hogyan?
Minél többet emlegeted a párodnak, a barátoknak, a terapeutádnak vagy a sorstársaknak, annál megszokottabbá válnak azok a kellemetlen érzések, amelyek a régi traumák felidézését kísérik – és egy idő után már nem is lesznek olyan kellemetlenek.
A múlt elfogadása nem azt jelenti, hogy helyesled, ami történt. Azt jelenti, hogy levonod a tanulságot, nem bajlódsz tovább a tagadással, és nem bénít meg a félelem, így aztán továbbléphetsz és fejlődhetsz.
Ha találsz egy másik felnőttet, akivel megbeszélheted a traumáidat és küzdelmeidet, az az erő jele, nem pedig a gyengeségé. Ha nem tudod biztosan, hogy fogj neki, akkor csatlakozz segítő csoportokhoz, ahol sorstársakra lelhetsz.
Segítő csoportok:
Van köztük sok ingyenes is, és ha úgy hozza a sora, online is összejöhettek. Annak a felismerése, hogy nem vagy egyedül, szükséges lépés az elfogadás és a gyógyulás felé.
Törődj magaddal!
Gondolkozz el azon, miként gondoskodsz a gyerekedről: orvoshoz viszed, este időben lefekteted, törődsz azzal, hogy elegendő egészséges táplálékhoz jusson, és hogy testileg-lelkileg erősödjön. Ezt magaddal is megteszed rendszeresen? Fontos, hogy vigyázz magadra, észrevedd, ha lestrapálódsz.
Az öngondoskodásról ne csak a habfürdő és a csokievés jusson eszedbe, hanem úgy gondolj magadra, mint egy felelősségteljes, együttérző szülőre. Lásson orvos rendszeresen akkor is, ha nincs súlyos panaszod. Tervezd el a saját étrendedet is, és ülve, élvezettel fogyaszd el az ételt. Hagyj magadnak elég időt az alvásra, testmozgásra, és foglalkozz téged érdeklő dolgokkal.
Ezek az öngondoskodó akciók nemcsak az általános testi-lelki egészségednek használnak, és a stressz leküzdésében segítenek, hanem az önszeretetedet és az önértékelésedet is fejlesztik.
Mindez arra késztet, hogy tovább munkálkodj önmagad épülésén, lelki sebeid begyógyításán.