Talán hallottad már azt a mondást, hogy „egy egész falu kell egy gyerek felneveléséhez”. Ehhez képest a szülők kb. egyharmada állandó magánnyal küzd, magárahagyatottnak és elszigeteltnek érzi magát. De van pár bevált lehetőség, melyek segítségével talán ledönthetők a magány falai.
Az egyedülálló szülők között gyakoribb, hogy magányosnak érzik magukat, és ez bizony gátja lehet családjuk stabilitásának és jóllétének. A koronavírus-járvány még súlyosbította is a nehézségeket – az őket segítő emberek, a kiterjedtebb család tagjai vagy a bébiszitterek mind-mind kockázati tényezőt jelentettek.
Most, hogy a családok a bezárkózás után ismét kezdenek a megszokott életükhöz visszatérni, fontosabb, mint valaha a közösségek létrehozása és a támogató hálózatok kiépítése. A következő öt tipp segítheti az egyedülálló szülőket annak a kis közösségnek a kiépítésében, amelynek segítségére ebben a stresszes időszakban számíthatnak.
- Fedezz fel virtuális közösségeket!
A pandémia egyik hozadéka, hogy gombamód megszaporodtak a virtuális közösségek az élet minden területén. Keress egyedülálló szülőknek való, helybeli támogató csoportokat. A Facebook jó kiindulópont lehet. Ha kedved támad rá, látogass el a találkozókra és az eseményekre. Tedd meg ezeket a kis lépéseket, és meglátod, azon veszed magad észre, hogy egyre több szülőt ismersz, akikkel mind egy hajóban eveztek és szorult helyzetekben kisegíthetitek egymást. - Ismerd meg a szomszédaidat!
Nagyvárosokban előfordulhat, hogy sejtelmed sincs arról, kik laknak a szomszédságodban, mi a nevük, foglalkozásuk. Ha legközelebb látod a szomszédaidat, mutatkozz be nekik. Hasznos és biztonságos számodra, ha megismeritek egymást, ha a szükség úgy hozza, egymás segítségére lehettek. Az meg csak ráadás, ha még jó barátok is lesztek a végén!
Gyerekkel vagyunk tipp: www.miutcank.hu
Ugyanez vonatkozik a gyereked osztálytársainak vagy ovis csoporttársainak szüleire is. A következő iskolai rendezvényen elegyedj szóba, akivel csak lehet. Kérd meg a tanárt, hogy mutasson be azoknak a szülőknek, akiknek a gyerekével a te porontyod barátkozik. - Használd ki a gyereked különóráit!
Így is-úgy is el kell vinned a gyerekedet fociedzésre, játszótérre, dráma-szakkörbe – használd ki hát az időt egy kis kapcsolatteremtésre.
Ismerd fel, hogy mi érdekel, mit szeretsz csinálni és hogyan. Szeretsz például sétálni és futni, de nincs kedved hozzá egyedül? Valami új hobbi után néznél, megtanulnál valamilyen mesterséget? Nosza, csatlakozz egy klubhoz, vagy te magad is szervezhetsz egy csoportot a közelben. Sok klub szívesen látja a gyerekeket is. - Ismerd meg közösséged idős tagjait is!
Az idősekkel való kapcsolattartásnak hihetetlen értéke van – főleg azoktól tanulhatsz sokat, akik már felnevelték a gyerekeiket. A többségük szívesen osztja meg bölcsességeit és tapasztalatait. Akik már nyugdíjba vonultak, esetleg még a gyerekvigyázásba vagy a házifeladat elkészítésébe is besegíthetnek. - Támogass egy jó ügyet!
Ha szenvedélyes állatmentő vagy, szeretsz segíteni a rászorulóknak, keress helyi vagy online lehetőséget az önkéntességre. Könyvtárakban, közösségi központokban vagy interneten biztosan találsz. Ez remek módja annak, hogy hasonló beállítottságú emberekkel találkozz, jótékony tevékenységeddel előmozdítsd a mentális egészségedet, és nagyszerű példát mutass gyermekeidnek társadalmi elkötelezettségből. Van, ahol a kis segítőket is örömmel fogadják, így gyerekestül is önkénteskedhetsz.
A legnehezebb az lesz, hogy valóban hasznát vedd ezeknek az új kapcsolatoknak, hogy ismerd a korlátaidat és tudj segítséget kérni! Egyedülálló szülőként megszoktad a függetlenséget és hogy magad végezz el mindent. De az, hogy egyedül a te nyakadba szakad a munka, a gyereknevelés, a háztartás minden gondja, és még a testi-lelki egészségedet is meg tudd őrizni – ez szinte lehetetlen. Még a nem egyedülállóknak is sok! Készíts listát a legfárasztóbb dolgokról, amelyekben mások segíthetnének. Így a kapcsolataid kiépítésekor már tudod, hogy miben kérj segítséget. Persze, igyekezz viszonozni is mindezt, amikor csak megteheted.
Majdnem két év pandémiás elszigeteltség után mindannyiunkra ránkfér a közösségépítés – de senki nem szorul rá jobban, mint az egyedülálló szülő, aki a távoktatással, a munkával és a családja védelmével zsonglőrködött, és mindezt egyedül tette. Az ugyan kissé ijesztő feladatnak tűnhet, hogy a semmiből csatlakozz egy közösséghez, de ha csak egy emberrel bővül a saját kis köröd, már akkor is csökkennek a terheid, és javul az életminőséged.
