Sok szülő bűntudatot érez, amikor „megvesztegeti” a gyereket, hogy elvégezze a házimunkát vagy jól viselkedjen az étteremben, a játszóházban, a játszótéren. A szülők ilyenkor úgy érzik, mintha piszkos szülői taktikához folyamodnának – valami olyasmihez, ami miatt szégyenkezniük kell. Ha éreztél már ilyen bűntudatot, akkor készülj a feloldozásra. Tudod, miért? Mert valójában nem „vesztegetted meg” a gyerekedet.
Az egész annak a félreértésnek a következménye, hogy mi is az a „megvesztegetés.” Ha a jutalmakat és az ösztönzőket megfontoltan osztogatod, nagyszerű eszköz lehet a gyereknevelés eszköztárában. A közkeletű szóhasználatban a szülők azt gondolják, hogy „megvesztegetik” a gyereküket, amikor pénzt, jutalomfalatokat vagy más ösztönzőket kínálnak neki azért, mert szerintük a gyereknek olyasmit kellene tennie, ami „helyes dolog”: például rendben tartani a szobáját vagy jó jegyeket kapni.
Ámt kerülnünk kellene a „megvesztegetés” kifejezés használatát. Mert a megvesztegetés olyan ösztönző, amelyet rossz viselkedésért cserébe kínálunk valakinek. A jutalom viszont olyan ösztönző, amelyet jó viselkedésért cserébe ajánlunk fel.
A valódi megvesztegetés soha nem oké. Ilyenkor azért fizetnek meg valakit, hogy olyasmit tegyen, ami illegális, erkölcstelen vagy más módon szabályellenes. Például amikor egy köztisztviselő drága szívességet kap azért, hogy szemet hunyjon egy bűncselekmény felett.
Bár nem ismeretlen eset, de az, hogy egy szülő a gyermekét rossz viselkedésre ösztönzi, rendkívül szokatlan. Sokkal gyakoribb az az eset, amikor a szülő jutalmat kínál gyermekének a jó viselkedéséért cserébe.
Szégyenkezni kell emiatt? Nem.
Tény, hogy még a felnőtteknek is gyakran szükségük van ösztönzőkre, hogy a helyes cselekedetre sarkallják őket. Néha ezek anyagi ösztönzők, például pénzjutalom a rendőrségnek egy bűnöző elfogásában segítő tippért, vagy például egy irodai parti ígérete a negyedéves értékesítési kvóta teljesítéséért.
Ha a felnőtteknek gyakran van szükségük ösztönzőkre, hogy motiválják őket, akkor logikus, hogy a gyerekeknek – akiknek a jelleme és önszabályozó képességei még mindig fejlődnek – még inkább szükségük van rájuk.
Természetesen a végső cél az, hogy a külső motivációt (jutalom formájában) a belső motiváció előmozdítására használjuk. Azonban meg kell találni az egyensúlyt. Ha a gyerekeket folyamatosan jutalmazzuk minden apró dologért, akkor előbb-utóbb elvárja, hogy minden apró tettéért jutalmat kapjon.
Ám ha a jutalmakat és az ösztönzőket megfontoltan osztogatjuk, nagyszerű eszköz lehet a belső motiváció kifejlődésére.
Néhány tipp az ösztönzők felajánlásához:
- Ha gyerek fél valami új dologtól, például egy új étel kipróbálásától, akkor az első néhány alkalommal, amikor az új ételt fogyasztja, kínálj neki ösztönzőt, de tedd világossá, hogy az ösztönző csak átmeneti. Ha már néhányszor kipróbálta az új ételt, dicsérd meg a bátorságát, és ünnepeld a kalandvágyát, de a jutalmat vond vissza.
- Hangsúlyozd a gyereked számára, hogy a jó viselkedésért vagy a jó munkáért néha jutalmakat adsz, de nem kötelezhet erre, és ne várja el minden alkalommal.
- A nagy jutalmakat tartogasd olyan viselkedésekhez vagy feladatokhoz, amelyek valóban kihívást jelentenek a gyerek számára. Kisebb feladatok esetén a jutalom lehet olyan egyszerű, mint egy pacsi.
Az ösztönzők adása szórakoztató módja annak, hogy gyereket a jó teljesítményért jutalmazd, de sok más módja is van annak, hogy gyereked örüljön a döntéseinek, és motivált legyen jutalom nélkül is. Dicsérd meg a gyereket, ha helyesen cselekszik, és mutass rá e döntéseinek a pozitív következményeire. Például, ha nem húzza az időt, és gyorsan kitakarítja a szobáját, akkor több ideje marad játszani.