Közeleg a klímaválság, háború dúl a szomszédos Ukrajnában, egyre súlyosabbak a gazdasági nehézségek. Úgy tűnik, hogy világunk újabb nehéz korszak elé néz. Hogyan fognak megoldódni ezek a problémák, és kik fogják megoldani őket? Interjúsorozatunkban olyan tettrekész fiatalokkal beszélgettünk, akik bátran kiállnak a számukra fontos ügyekért. Első interjúnkat Simon Szonjával készítettük.
Simon Szonja 19 éves végzős gimnazista, tizenhat éves kora óta az UNICEF Magyarország Fiatal Nagykövete. Tavaly indította el első önálló projektjét az Új fejezetet, amely gyermekotthonban élő gyerekeknek segít.
Mesélnél az akciótokról?
Új könyveket ajándékozunk különböző gyermekotthonokban élő gyerekeknek. Tudom, hogy sokakban felmerül a kérdés: miért fontos, hogy ne használt, hanem új könyvet adjunk. Ennek nagyon egyszerű oka van. A gyermekotthonokban élő fiatalok csak nagyritkán juthatnak hozzá az élményhez, hogy vadonatúj tárgyat tartanak a kezükben. Többnyire használt dolgokkal találkoznak, ráadásul rengeteg mindenen osztozkodniuk kell. Sok játékuk közös, és gyakran a ruháikat is a nagyobbaktól öröklik, vagy adományokon keresztül jutnak el hozzájuk. Szerintem viszont mindenki vágyik rá, hogy néha olyan ajándékot kapjon, amely még soha nem volt másé, csakis az övé. Hogy ne érezze azt, hogy az a bizonyos tárgy, amit kap, másodrendű, amelytől már meg akart valaki szabadulni egyszer.
Számomra a projektnek is az az üzenete, hogy megérdemled, hogy olyan ajándékot kapj, ami csak a tied volt, a tied lesz, és emiatt még értékesebbnek érezheted. Egy új könyvnek még az illata is különleges, máshoz nem hasonlítható, és ez szintén hozzáad a könyvolvasás élményéhez: a friss, illatos oldalakat te lapozhatod fel először.
Hogyan indult a projekt?
Tavaly szerveztem az első akciót. Háromezer ötszáz könyvet osztottunk szét különböző gyermekotthonok között. A barátommal együtt szállítottuk ki két nap alatt a közel egy mázsát nyomó ajándékcsomagokat. Utána napokig fájt is a derekam. A könyveket a Betűtészta kiadótól kaptuk. Őket kerestem meg a tervemmel, mivel gyerekkorom óta a kiadó könyvesboltjába jártam foglalkozásokra és könyvekért, ráadásul anyukám is ott dolgozott. Amikor igent mondtak, listát készítettem az összes budapesti és környékbeli gyermekotthonról, és mindegyiket írásban megkerestem. Legtöbbjük lelkesen válaszolt. Ekkor már látszott, hogy tényleg megvalósulhat az akció, így megkértem Labancz Dánielt, az UNICEF Magyarország Fiatal Nagykövetek programkoordinátorát, hogy lásson el tanácsokkal.
Decemberben újabb könyvadományozást szerveztem, amelyen a Pagony kiadó által felajánlott könyveit osztottuk szét. Most már a Raoul Wallenberg Emberség Háza Egyesület is támogatja az akciót, ráadásul annyi barát és ismerős is bekapcsolódott a projektbe, például egy fiatal nagykövet-társam, Pege Gyula is, hogy felolvasásokat és kreatív foglalkozásokat is tudunk tartani.
Az UNICEF Magyarország hogyan segíti a munkádat?
A szervezet nagy önállóságot biztosít fiatal nagyköveteinek, és arra bátorít minket, hogy találjunk ki saját projekteket, amelyek megvalósításában támogatnak bennünket. Részben ez is a lényege a programnak: hangot és teret szeretnének adni a fiatal generációnak, hogy ők maguk is tehessenek valamit olyan ügyekért, amelyeket fontosnak tartanak.
Természetesen nem kell mindegyik fiatal nagykövetnek saját projekttel előállnia. Én is évekig csak az UNICEF Magyarország által szervezett programokban és fórumokon tevékenykedtem. A sok közös munka során azonban kialakult bennem egyfajta tudatos magabiztosság, és egy idő után már kész voltam rá, hogy önállóan is cselekedjem. Ha valamit kitalálunk, az UNICEF Magyarország segít a megvalósításban.
Jelenleg végzős gimnazista vagy. Hogyan tovább?
Még nem döntöttem el pontosan, de biztos vagyok benne, hogy a továbbiakban is együtt fogok dolgozni az UNICEF Magyarországgal és a Wallenberg Egyesülettel. Folytatom a könyves projektet, és esetleg még valami másba is belekezdek.
Interjúsorozatunk további részeit a következő napokban olvashatjátok.