Sokan nem tudják, hogy nemcsak emberi jogok léteznek, amelyek minden emberi lényre vonatkoznak, hanem a gyerekeknek is vannak jogai. Erről mintha megfeledkezne a szűkebb és tágabb környezetünk. Az is fontos, hogy a gyerekek tisztában legyenek a jogaikkal, mert így könnyebben lesznek képesek eligazodni és boldogulni az életben. A miskolci Nyitott Ajtó Baptista Szakképző pedagógusának, Liszek Zsuzsának az az ötlete támadt, hogy néhány gyerekkel közösen készít plakátsorozatot a gyerekjogokról. Jóformán mindegyik fiatal valamilyen módon érintett volt a kérdésben: alkoholista, bántalmazó szülők, iskolai problémák. A plakátkészítő gyerekekkel és iskolatársaikkal beszélgettünk.
Gyerekkel vagyunk: Honnan jött a plakát ötlete?
István: A tanárnő találta ki, és megkérdezte, hogy ki szeretne részt venni benne. Jelentkeztem. A programban résztvevő gyerekek közül szinte mindegyiknek van valami kapcsolódó, fájó története. Néhányan nyíltan vállaljuk, és tudnak róla a többiek, de sokan nem szeretnek erről beszélni. Nem mernek tenni sem ellene. Szerintem fontos, hogy minél többen tudjanak róla, hogy vannak dolgok, amiket nem kell elviselnünk…
GYV: István, te vállalod a történeted? Neked mit kellett elviselned?
István: Igen, én vállalom .Anyám azt találta ki, hogy kiharcolja, hogy autistának nyilvánítsanak, mert akkor több pótlékot kapunk, és ingyen lehet velem utazni. Betanította, hogy a gyógypedagógus előtt hogyan viselkedjem. Megkaptam az igazolást, de emiatt speciális autistáknak való iskolába kellett járnom, bár nem vagyok az. A speciális iskolából nem lehetett normál gimnáziumba menni, én pedig szerettem volna. Szerencsémre az egyik tanárom pártfogásába vett, és nekiláttunk elintézni, hogy visszanyilvánítsanak épnek. Nem is tudom, hogy mi lett volna, ha ő nem segít nekem. Az én történetem részben ahhoz a joghoz kapcsolódik, hogy minden gyereknek joga van a megfelelő oktatáshoz.
GYV: Anna, veled mi történt?
Anna: Édesanyám terhessége alatt keményen ivott és drogozott. Alkoholizmusa miatt születésemkor nem volt sok esélyem az életre. Csont és bőr voltam, és nagyon pici. Anyám hazavitt a kórházból, és apámnál hagyott. De ő sem foglalkozott velem. Gyógyszerekkel, infúzióval tartottak életben. Túléltem de kisnövésű lettem és ezt sokszor megszenvedtem az életben.
Nagyon meg kellett küzdenem azért hogy ott lehessek ahol ma vagyok. Több iskolából is elutasítottak a kisnővésem miatt. Hosszú történet. Most kisgyermeknevelő vagyok, és felvételizni fogok a gyógypedagógiai főiskolára. Én ugyan nem vettem részt a plakátkészítésben, de nekem is nagyon fontos, hogy felhívjuk a figyelmet a gyerekek jogaira.
Anita: Sokunknak van fájó története. A tanárnővel közösen találtuk ki, hogy melyik kép, hogyan ábrázoljon egy-egy gyerekjogot úgy, hogy nekünk is jelentsen valamit.
GYV: Melyik plakát miért fontos számotokra?
Anita: Édesanyám tizenegy éve alkoholista. Volt lehetőségem elköltözni otthonról, de végül sajnos nem éltem vele. Hosszú történet… Szerintem nagyon fontos, hogy tudják a gyerekek, hogy az alkohol és a drog életeket, családokat tesz tönkre. Ezért választottam az egészséges élethez való jog témáját. A plakáton azt látjuk, hogy egy lány nemet mond az alkoholra.
Dániel: Engem sokat bántottak az iskolában, lelkileg és testileg is. Csúfoltak a szemüvegem, a testalkatom miatt, és hát szavakkal teljesen szét lehet szedni egy embert. Azt mondták, hogy nem vagyok életrevaló, és soha nem lesz belőlem semmi és senki. Testileg is bántalmaztak, és nem volt az iskolában sem gyerek, sem tanár, akire számíthattam. Én ezért választottam azt a témát, ami arról szól, hogy a gyerekeket meg kell védeni az erőszak ellen.
Anikó: Ezen a képen én szerepelek, egy árnyalak fonja a hajamat. Azt szerettem volna megjeleníteni, ami nekem mindig hiányzott az életemből: egy anya, aki szeret téged, és gondoskodik rólad.
Letícia: Nekem a szülői felelősség témájú plakát fontos. Szerintem a szülőknek támogatniuk kell a gyereküket abban, amit el szeretne érni. Nem szabad azt mondani, hogy ezt úgysem tudod megcsinálni, mert ebben rossz vagy. Ez nagyon mélyre tud menni. Elveszi az ember önbizalmát. Ha nekem gyerekem lesz, mindenben támogatni fogom. 13 plakát van, igazából mindegyikről lenne mit mesélni.
GYV: Milyen volt a plakátokat elkészíteni?
Dominika: A fotózást nagyon élveztük, sokat nevettünk. Néha persze szomorú is volt, de mégis jó érzés volt, hogy ezekkel a témákkal foglalkozhattunk. Miskolc főterén is kiállítottuk, bemutattuk a plakátokat, hogy mindenki lássa. Azt gondoltuk, hogy ezzel is segítünk azoknak, akik magukba zárták a történeteiket. Az iskolában azóta is kint vannak a plakátok.
Kitti: Fontos, hogy tudják a gyerekek, hogy nincsenek egyedül a problémájukkal, és hogy nincs rendben, ami történik velük. Én sem és a többek sem tudtunk korábban arról, hogy léteznek gyerekjogok. Szerintem ez a tudás önbizalmat ad. Persze önerőből egy gyerek nehezen tud segíteni magán, ha nincs hova fordulnia, bármennyire is szeretne. Nekünk sokszor nem volt.
A fiatalokkal külön-külön is készítettünk interjúkat. Olvassátok el Anna, Anikó és István, Viola, Letícia, Balázs, Zsanett, Gábor, Kitti és Enikő történeteit is.
(Portréfotók: Szirbek Anita)
A plakátfotóra kattintva megnézhetitek a fiatalok által készített összes plakátot.
