Ha úgy érzed, a gyereked egyre idegesítőbben viselkedik, és te ettől egyre ingerültebb leszel, lehetséges, hogy valójában csak azt szeretné, hogy több figyelmet szentelj neki.
Amikor a kisgyermekek vagy óvodások „rosszul” viselkednek, az általában azt jelenti, hogy szükségük van valamire, de nem tudják, hogyan fejezzék ki magukat. A legtöbbször az a „valami”, amire szükségük van, a kapcsolat. Érezni szeretnék, hogy odafigyelnek rájuk és meghallgatják őket.
„De hát én rengeteg figyelmet fordítok a gyerekemre!” – gondolják gyakran a szülők. Ám vajon azt a fajta figyelmet nyújtod, amelyre szüksége van a gyerekednek? Gyakran előfordul, hogy a szülők fegyelmezik a gyermeküket ahelyett, hogy kapcsolatba lépnének vele. Ha az idegesítő viselkedésére gyakran fegyelmezés a válasz, akkor a gyerekek azt tanulják meg, hogy bármit is csináltak, az hatékony módja volt annak, hogy felhívják magukra a figyelmet – így valószínűleg újra megpróbálkoznak vele.
Akár az időhiány, akár a stressz (vagy, mint a legtöbb esetben, a kettő kombinációja) akadályozza meg, hogy elegendő pozitív figyelmet szentelj a gyerekednek, van néhány egyszerű technika, amellyel javíthatsz a kettőtök viszonyán
- Ha agresszíven viselkedik, tárgyakat dobál stb.
Néha a gyerekek olyan módon viselkednek, amelyről tudják, hogy meglepő, veszélyes vagy egyszerűen csak gonosz, de garantáltan arra késztet téged, hogy abbahagyd, amit éppen csinálsz, és azonnal vele foglalkozz.
Tervezz be vele (vagy minden testvérrel külön-külön) aktív négyszemközti időt, még ha csak 10 percről van is szó. Menjetek el együtt sétálni, tartsatok táncos bulit, vagy labdázzatok. Győződj meg róla, hogy tudatában van annak, hogy különleges időt töltötök együtt, és ez fontos neked. Kapcsoljátok ki a telefont és minden más zavaró tényezőt, és csak a közös játékra koncentrálj.
- Szüksége van rád az éjszaka közepén.
Ha a gyerek hirtelen mindenfélét kitalál, amikor aludnia kellene, lehet, hogy azért viselkedik így, mert egyszerűen többet szeretne látni belőled.
Próbáld megelőzni az éjszakai ragaszkodást azzal, hogy még a lefekvés előtt extra öleléseket adsz egy kis extra mesével vagy énekléssel.
- Szándékosan félbeszakít.
Azok a gyerekek, akik sokszor szakítják félbe a szüleik mondandóját, talán csak arra vágynak, hogy gyakrabban hallgassák meg őket. Bár fontos megtanítani a gyerekeket arra, hogy legyenek türelmesek, amikor valaki más éppen egy mondat vagy egy telefonhívás közepén van, a bonyolultabb felnőtt beszélgetéseket inkább a gyerekek lefekvése utáni időszakra tartogassuk.
- Segítséget kér, amikor nincs is rá szüksége.
Sok gyerek látszólag visszafejlődik, és úgy tesz, mintha képtelen lenne egyedül felöltözni, cipőt húzni, holott néhány hete, hónapja vagy éve már önállóan megy neki.
Ellensúlyozd ezt a figyelemfelkeltő viselkedést azzal, hogy a nap folyamán gyakran megdicséred: „Észrevettem, hogy elraktad a cipődet és a kabátodat.” vagy „Jó látni, hogy most már ennyi betűt gyakorolsz. Emlékszel, amikor még csak egy betűt tudtál leírni?”
- Nagyon lassan készülődik.
Néhány gyerek elnyújtja a reggeli rutint, mert tudja, hogy ez az utolsó esélye, hogy estig négyszemközt lehessen veled – még akkor is, ha az időhúzás miatt csak még stresszesebb és idegesebb leszel.
Legközelebb játékosan készülődjetek. Amikor együtt öltöztök fel reggel, próbáljatok mindent pontosan egyszerre csinálni. Így a reggeli rutin nevetésbe torkollhat, ahelyett, hogy rettegnétek ettől az időszaktól.
- Elhúzza a lefekvés idejét.
A lefekvés előtti rutin felnőttnek és a gyerekeknek egyaránt kiborító lehet, és negatív viselkedési ciklust hozhat létre, ahol a gyerek ellenáll az utasítások követésének, és mindenki egyre kimerültebb lesz.
Hogy a lefekvés megnyugtatóbbá váljon, tedd félre az aggodalmaidat azzal kapcsolatban, hogy már milyen késő van, és mit kell még elvégezned aznap este. Inkább igyekezz teljes mértékben jelen lenni. Énekelj dalokat a fogmosásról, vagy tégy úgy, mintha vicces figura volnál, aki segít felvenni a pizsamáját. Tedd emlékezetessé ezeket a közös pillanatokat, így ez a napszak is elviselhetőbb lesz mindannyiótok számára.
Ha egyszer megfejted, mi áll a gyermeked negatív viselkedésének hátterében, és felismered, hogy talán csak több figyelemre vágyik, sokkal könnyebb lesz empatikusnak és türelmesnek lenned. Egy kis odafigyelés sokkal hatásosabb, mint a fegyelmezés.