Mindannyian óriási nyomás alatt vagyunk, különösen manapság. Néha úgy érezzük, rögtön felrobbanunk, és ez is normális. Mi is csak emberek vagyunk… Ám soha nem késő valódi megbánást mutatni. Nem az a cél, hogy tökéletes szülő legyünk, de némi gyakorlással dolgozhatunk azon, hogy olyan pozitív és türelmes válaszokat adjunk a gyerekeink viselkedésére, amelyek tiszteletben tartják, hogy épp hol tartanak a fejlődésben.
Amikor a gyerek próbára teszi a türelmedet, alapvetően gyerekmunkát végez. Általában vagy a függetlenségét igyekszik bizonygatni, vagy kísérletezget, hogy lássa, mi lesz a reakciód. Így tanul és fejlődik. Attól azonban, hogy tudjuk, hogy a gyerekek normális viselkedése az, hogy a gombjaidat nyomogatják, még nem leszel kevésbé frusztrált tőle.
Néha csak arra van szükséged, hogy időben kilépj az ajtón, vagy rávedd a gyereket, hogy hagyjon fel a bántó viselkedésével, és minimalizáld a káoszt. Ha odafigyelünk arra, hogy nyugodtak maradjunk, annak óriási előnyei lehetnek: szeretettelibb kapcsolat a gyermekünkkel és a konfliktusok csökkenése.
Íme, néhány hasznos mondat, amelyet bevethetsz, ha a gyerek próbára teszi a türelmedet:
„Ma még elmehetünk sétálni a parkba. De előtte vegyünk egy mély lélegzetet, és beszéljük meg, hogyan készüljünk fel az indulásra!”
„Vajon tudsz-e varázsolni, és ripsz-ropsz átöltözni, mire visszajövök?”
„Szívesen segítek, ha udvariasan megkérsz rá.”
„Szeretnéd, ha elmagyaráznám, mi történhet, ha nem takarítjuk fel a morzsákat? Vagy inkább te mondanád el?”
„Mutatok egy vadi új módszert a cipőfűzésre. Próbáld ki, te is meg tudod-e csinálni.”
„Gyűjtsük össze az összes játékot ebbe a kosárba, majd tegyük őket vissza a „házukba”, ahonnan jöttek.”
„Igazán jó érzés, amikor valaki azonnal megáll, amikor azt mondom, hogy állj. Kipróbálhatom, hogy veled is működik-e?”
„Sajnálom, hogy az előbb kiabáltam. Ideges voltam, mert attól féltem, hogy el fogunk késni, de legközelebb igyekszem majd nyugodtabb hangon beszélni veled.”