Lehet, úgy véled, a te családodban biztosan nem fordulhat elő, ám az önsértés sokkal gyakoribb, mint gondolnád. A tizenévesek 17 százaléka vallja be, hogy kárt szokott tenni magában, és a számok valószínűleg sokkal magasabbak, mivel igen kevés gyerek kér segítséget. Még ha a te gyereked nem is tesz ilyet, lehet, hogy aggódik a barátai miatt, akik viszont megteszik, vagy a társai nyomást gyakorolnak rá, hogy kipróbálja.
Ha beszélsz a gyerekkel az önkárosításról – függetlenül attól, hogy gyanítod-e, hogy veszélyben van vagy sem –, segíthet abban, hogy a gyerek érezze, kényes témákkal is fordulhat hozzád.
Fontos: Az önsértés NEM azonos az öngyilkossági kísérlettel, de az öngyilkossági kockázat általában az önkárosítás súlyosságával és gyakoriságával együtt nő.
A vágás a legismertebb önsértő típus, de az önkárosítás lehet égetés vagy harapás, a testrészek kemény felületekhez ütése, szőrszálak kitépése, a bőr tépkedése vagy egyéb sérülés is.
Ha gyermeked mentális egészsége miatt aggódsz, azonnal fordulj szakemberhez, például iskolapszichológushoz, terapeutához vagy gyermekorvoshoz.
Okok, amelyek miatt a gyerek kárt okozhat magában:
Valamilyen kellemetlen érzéstől való megszabadulás:
- A figyelem elvonása az érzelmi fájdalomról
- A kontroll érzésének megszerzése
- Büntetni magát olyan dolgokért, amelyekről úgy gondolja, hogy rosszul csinálta
- Megszüntetni a zsibbadtság érzését
- Közölni, hogy segítségre van szüksége
Jelek, hogy a gyerek önsértő lehet:
- Hosszú ujjú ingek vagy nadrágok viselése meleg időben
- Gyanúsnak tűnő hegek, zúzódások vagy harapásnyomok
- Nem gyógyuló sebek
- Vágások ugyanazon a helyen
- Véres zsebkendők a szemetesben
- Sok sebtapasz viselése
- Nem hajlandó bemenni az öltözőbe vagy átöltözni az iskolában
Mit mondj a gyereknek az önkárosításról?
Nehéz lehet megérteni, hogy valaki miért akarja bántani magát, de ha valaha is voltál már annyira feldúlt, hogy legszívesebben az asztalra csaptad volna a kezed, sikítottál volna, vagy nagyon erősen belerúgnál valamibe, esetleg a hajadat tépkedted volna, akkor valamennyire megérted: az erős érzelmek hullámzása egy felindult tettben találja meg a felszabadulást.
Akár gyanítod, hogy a gyereked szándékosan bántja magát, akár nem, ezt a beszélgetést NE hagyd ki! Még ha a gyereked nem is alkalmazza az önsértést az intenzív érzelmek vagy traumák feldolgozására, előfordulhat, hogy aggódik a barátai miatt, akik ezt teszik, vagy a társai nyomást gyakorolnak rá, hogy ő is kipróbálja.
Noha néhány szülő úgy érzi, ezeknek a témáknak a felvetése csak arra szolgál, hogy “ötleteket adjanak” a gyereknek, de valójában ez nem igaz.
Kezdd azzal, hogy megkérdezed a gyereket…
„Hallottál már az önsértésről? Ez az, amikor valaki szándékosan bántja magát, általában azért, hogy kiadja magából az érzelmi fájdalmait, ‹‹megbüntesse›› magát valamiért, amiről úgy érzi, hogy rosszat tett, vagy csak azért, hogy érezzen ‹‹valamit›› amikor üresnek érzi magát. Éreztél már valaha ilyet, vagy beszélt erről valamelyik barátod?”
Beszélgessünk arról, hogy mi is ez….
„Önsértés lehet az, ha valaki megvágja vagy megkarcolja magát valami éles dologgal, de tényleg bármilyen szándékosan okozott sérülés lehet, például hajszálak kitépése, önmagad megharapása vagy testrészek kemény felületeknek ütése.”
„Létezik digitális önsértés is, amikor a gyerekek közösségi oldalakon kegyetlen megjegyzéseket tesznek közzé magukról.”
Megnyugtatni, megnyugtatni, megnyugtatni…
Az első és legfontosabb dolog, hogy próbáljuk megnyugtatni a gyereket. A következő mondatok jó alapként szolgálhatnak egy beszélgetéshez:
„Az erős érzelmek normálisak, de egyben nehezek is.”
„Az önkárosítás sajnos elég gyakori, de nem egészséges módja annak, hogy a tinédzserkorral járó erős érzelmeket és a társadalmi nyomást kezeljük.”
„Ha valaha is úgy érzed, hogy elhatalmasodnak rajtad az érzéseid, kísértésbe esel, hogy kárt tegyél magadban, kipróbálod az önsértést, vagy segíteni szeretnél egy barátodnak, aki ezzel küzd, kérlek, tudd, hogy hozzám MINDIG fordulhatsz. Nem fogok ítélkezni, és nem leszek mérges. Csak meghallgatlak, ha erre van szükséged, vagy együtt találhatunk valamilyen megoldást. Rengeteg egészséges módja van a súlyos érzelmek feldolgozásának, függetlenül attól, hogy mennyire reménytelennek érzed a dolgokat. Én itt vagyok neked.”
Ha azt gyanítod, hogy a gyerek bántja magát…
Mindenekelőtt légy együttérző, nyugodt, és csendben hallgasd meg, amit a gyerek hajlandó megosztani veled. Ha ellenáll a beszélgetésnek, próbálkozz tovább.
„Észrevettem a hegeket a karodon. Remélem, nem baj, ha ezt elmondom. Mesélnél nekem azokról az alkalmakról, amikor megsebesítetted magad?”
„Látom, hogy nagyon feldúlt vagy. Lehet, hogy meg vagy ijedve. Őszintén szólva én is félek. Ezt együtt meg tudjuk oldani.”
„Az önkárosítás összefügghet az erős nyomással vagy fájdalmas élményekkel. Tudsz nekem mesélni bármilyen nehéz problémáról, amellyel szembesültél?”
Mi a teendő, ha a gyerek bántja magát?
– Tornázzon, menjen ki a szabadba, hallgasson zenét – termeljen több endorfint.
– Tartson szünetet: Zuhanyozzon, tépjen szét egy magazint, koncentráljon a légzésére.
– Lépjen kapcsolatba a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvánnyal, és kérjen lelki és egészségügyi támogatást.
– Kezdjen el terapeutához járni, aki képes átvezetni azokon a nehézségeken, amelyekben segítségre van szüksége.