Rovatok

Mit tegyünk, ha hazudik a gyermekünk?

Ha a gyerek lódít, az bizony kiborítja a szülőt, és sokszor nem is tudja, mitévő legyen. De még mielőtt messzemenő következtetéseket levonna, gondolkodjon el azon, hogy miféle (teljesen érthető) ok vezetett oda, hogy a gyereke nem mondott igazat. Joanna Eng írása.

Az őszinteség olyan készség, amely sok gyakorlást igényel. Az itt következő kiváló módszerek bevetésével közösen találhattok alternatívákat a hazugságra.

Persze, ha már az összes módszert kipipáltátok, és még mindig aggasztóak a gyakori és súlyos hazudozások, érdemes megkérdezni a gyermekorvost, hogy milyen szakember segíthetne a gyereknek/családnak.

Először is állapítsd meg, hogy milyen jellegű hazugságokat mond, és miért

A figyelemfelhívó hazugságok lehetséges okai:

– alacsony önértékelés

– új viselkedés kipróbálása

– élénk képzelet

A hanyagságból eredő hazugságok lehetséges okai:

– feledékenység

– meggondolatlanság

– figyelemelterelés

– meglepődés

A komoly hazugságok lehetséges okai:

– következményektől való félelem

– kritikától való félelem

– összezavarodottság

Figyelemfelhívó hazugságok

Ha a gyerek felfújja a ténylegesen megtörténteket, vagy nyilvánvaló valótlanságokat állít, az a leghelyesebb, ha szelíden értésére adod, hogy mennyire értékeled az őszinteséget. Ez sokkal helyesebb és eredményesebb annál, mint ha lehordanád vagy megbüntetnéd, amiért nem mond igazat. Az csak arra ösztönözné a gyereket, hogy máskor ügyesebben hazudjon, ezzel megúszva a fegyelmezést.

Ha több önbizalomra van szüksége, vagy figyelemre vágyik, azt kapja meg másképpen, alkalomadtán dicséret vagy bátorítás formájában. Vond be jobban a családi tevékenységekbe, és töltsetek több időt kettesben.

A kisebb gyerekek élénk fantáziája elmossa a határt valóság és képzelet között. Ezért inkább méltányold a kreativitását, ugyanakkor szoktasd őszinteségre. Ilyesmiket kérdezz:

– „Ez most játék vagy komoly?”

– „Érdekes sztori. Nem akarod lerajzolni?”

– „Szerintem ez és ez történt. Szeretnéd, ha másképp történt volna?”

Hanyagságból eredő hazugságok

Ha a gyerek gyakran mond valótlanságokat, de nem feltétlenül szándékosan, az annak a jele, hogy nem eléggé gondolja meg azt, amit mond. Főleg az ADHD-s gyerekek között gyakori ez a szeleburdiság, ők szoktak a kérdésekre kapásból olyan válaszokat rávágni, amelyek valóságtartalmáról nem győződtek meg. Vagy egyszerűen csak azért füllentenek, mert nem szeretik, ha megszorongatják őket, ezért egy semmitmondó válasszal lerázzák a kérdezőt.

A megfontolt és őszinte választ gyakorolni kell, ezért ilyen mondatokat javaslunk:

– „Hm, ez így elég valószínűtlen, ennek még érdemes utánanézni.”

– „Talán inkább gondold át még egyszer, és utána válaszolj.”

– „Visszajövök 5 perc múlva, addig gondolkozz a válaszon.”

Komoly hazugságok

Először is, ha gyanítod, hogy a gyereked épp lódítani készül, vesd közbe, hogy mennyire értékeled az őszinteséget. „Nem haragszom meg, ha (ezt vagy azt csináltál), csak mondd meg az igazat. Ha őszinte vagy, annak mindig örülök.

Ha egy gyerek szándékosan hazudik, hogy elkerülje a felelősségre vonást, értessük meg vele, hogy a hazugsággal sokszor csak tetézi az okozott bajt. Ellenben egy bocsánatkéréssel sokkal inkább helyrehozhatja a kárt, amit elkövetett. Tanulja meg, hogy milyen is az az őszinte bocsánatkérés, ami nem csak egy szimpla „ne haragudj”-ból áll.

Ugyanakkor ne éreztesd vele azt, hogy rossznak tartod, amiért hazudott. Ne nevezd „hazug”-nak, ne általánosíts, hogy „mindig hazudik”, mert az megragad benne, és ő is így fogja megítélni saját magát. Nem ez a célunk. És ne büntesd meg szigorúan, mert abból a gyerek csak azt a tanulságot vonja le, hogy érdemesebb sunyítani vagy ügyesebben hazudni. Inkább hívd fel a figyelmét a becsületesség és a kapcsolatok értékére:

– „Senki sem tökéletes! Érdemes azonnal beismerni, ha hibáztál, hiszen épp akkor remélhetsz valakitől segítséget a baj helyrehozásában, és máris nem érzed magad olyan egyedül.”

– „Én annak idején titkolóztam a szüleim előtt, mert rosszul esett, hogy elítéltek azért, amit tettem. Megpróbálok kevésbé ítélkező lenni. Hogy esik ez neked?”

A hazugság elkerülésének egyéb módozatai

– Hibáztatás helyett a megoldásra koncentrálj: „Ez bizony eltört. Találjuk ki, hogy lehet megjavítani!”

– Ne hagyd, hogy megrekedjen a hazugságában, ha te már tudod az igazságot. Sorold fel a tényeket, utána hagyj időt arra, hogy kifejtse a saját álláspontját.

– Győződj meg róla, hogy a gyereked ismeri-e a szabályok értelmét: azért kell mindig tudnod, hogy hol van, hogy ha bármi történik, el tudd érni – és nem azért, mert a szabadságába tiporsz.

– Köszönd meg az őszinteségét, valahányszor beismeri, ha hibázott, vagy olyasmit közöl veled, ami nehezére esik.

– Sose nevezd a gyerekedet „hazug”-nak, mert ez a címke ráragad, saját magára érti majd, ahelyett, hogy a fogalom a viselkedésre vonatkozna, amit meg lehet javítani.

– Te magad is kerüld a hazugságot – és ha mégis valami kegyes hazugságra kényszerülsz, magyarázd meg, miért szántad rá magad, és kérd ki a gyerek véleményét. 

(NR fordítása)

Címoldali kép: https://parents-together.org